Salmi 89

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Orazione di Mosè uomo di Dio. Signore, tu se' stato nostro rifugio per tutte quante le età.	1 Maszkíl az ezrahita Etántól.
2 Prima che fossero fatti i monti, o formata la terra, e il mondo, da tutta l'eternità, e per tutta l'eternità, o Dio, sei tu.	2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.
3 Non ridur l'uomo nell'abbiezione tu, che dicesti: Convertitevi, o figliuoli degli uomini.	3 Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –
4 Perocché mille anni dinanzi agli occhi tuoi son come il di di ieri, che è trapassato;	4 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5 E come una vigilia notturna: i loro anni saran come cosa, che nulla si stima.	5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«
6 In un giorno passa com'erba: al mattino fiorisce, e passa; sulla sera, cade, e s'indurisce, e si secca.	6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.
7 Siam venuti meno sotto il tuo sdegno, e pel tuo furore viviamo in turbamento.	7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?
8 Hai collocate davanti a te le nostre iniquità, e la nostra vita davanti alla luce della tua faccia.	8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.
9 Cosi tutti i giorni nostri sono mancati, e noi sotto il tuo sdegno siam consumati.	9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.
10 Come tela di ragno saran considerati gli anni nostri: pe' giorni di nostra vita si hanno i settant'anni. E pe' più robusti gli ottani anni: e il di più è affanno, e dolore. Dapoichè è venuta in aiuto la (tua) benignità; e noi sarem tosto rapiti.	10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.
11 Chi sa conoscere la grandezza dell'ira tua? e chi sa comprendere la tua indignazione, come tu' se formidabile?	11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.
12 Fa adunque conoscere (a noi) la tua destra, e da a noi un cuore illuminato dalla sapienza.	12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.
13 Volgiti a noi, o Signore: e fino a quando (sarai sdegnaito)? placati co' servi tuoi.	13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.
14 Sarem ripieni al mattino di tua misericordia, e saremo nella esultazione, e nel gaudio per tutti i giorni nostri.	14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.
15 Avrem letizia per ragione de giorni, ne' quali tu ci affliggesti, e per gli anni, ne' quali vedemmo miserie.	15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.
16 Getta il tuo sguardo sopra i tuoi servi, e sopra le opere tue; e reggi tu i loro figliuoli.	16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.
17 E la luce del Signore Dio nostro sia sopra di noi: e governa tu in noi le opere delle nostre mani: e l'opera delle mani nostre governa tu.	17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.
	18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.
	19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
	20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.
	21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.
	22 Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.
	23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
	24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.
	25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.
	26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.
	27 Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
	28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.
	29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.
	30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
	31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,
	32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:
	33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.
	34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.
	35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
	36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,
	37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,
	38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«
	39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;
	40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.
	41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.
	42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.
	43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.
	44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.
	45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.
	46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.
	47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?
	48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
	49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
	50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
	51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
	52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.
	53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!