Salmi 55

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Per la gente allontanata dalle cose sante: iscrizione da mettersi sopra una colonna, per Davidde: quando gli stranieri lo ebbero in Geth. Abbi misericordia di me, o Dio; perocché l'uomo mi ha conculcato:, tutto giorno assalendomi mi ha afflitto.	1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
2 Tutto giorno mi han conculcato i miei nemici; perocché sono molti quei, che combattono contro di me.	2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3 Nel pieno giorno sarò in timore; ma io spererò in te.	3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
4 In Dio loderò la parola detta a me, in Dio ho posta la mia speranza; non temerò quel, che possa farmi la carne.	4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.
5 Tutto giorno ebbero in abbominazione le mie parole: tutti i loro pensieri son rivolti contro di me ad offendermi.	5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.
6 Si uniranno insieme, e si terranno nascosi: noteranno però i miei passi.	6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.
7 Siccome essi sono stati attendendo al varco l'anima mia tu per nissun modo li salverai: nell'ira tua dispergerai questi popoli.	7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
8 A te, o Dio, ho esposto qual sia la mia vita: le mie lagrime ti se' tu poste dinanzi agli occhi tuoi,	8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
9 Come sta nelle tue promesse: e allora saran messi in fuga i miei nemici:	9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«
10 In qualunque giorno io ti invochi, ecco che io riconosco, che tu se' il mio Dio.	10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.
11 In Dio loderò la parola, nel Signore loderò la promessa: ho sperata in Dio, non temerò quel, che possa farmi un uomo.	11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,
12 Son presso di me, o Dio, i voti di laude, che ho a te fatti, i quali io scioglierò.	12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
13 Perocché liberasti l'anima mia dalla morte, e i miei piedi dalle cadute, ond'io sia accetto dinanzi a Dio nella luce dei vivi.	13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.
	14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
	15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
	16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
	17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
	18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
	19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
	20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
	21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
	22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
	23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
	24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!