Salmi 143

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di David, contro Goliath. Benedetto il Signore Dio mio, il quale alle mani mie insegna a combattere, e alle mie dita a trattare l'armi.	1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre hűséged szerint, hallgass meg engem igazságod szerint.
2 Egli mia misericordia, e mio asilo: mia difesa, e mio liberatore: Protettor mio, e in lui ho sperato: egli è che a me soggetta il mio popolo.	2 Ne szállj perbe szolgáddal, mert senki sem igaz előtted az élők közül.
3 Signore, che è l'uomo, che a lui ti se' dato a conoscere, o il figliuolo dell'uomo, che tal tu ne mostri concetto?	3 Íme ellenség üldözi lelkemet, porig alázza életem, sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.
4 L'uomo è diventato simile al nulla: i giorni di lui passan com' ombra.	4 Lelkem elszorul bennem, szívem megdermed bensőmben.
5 Signore, abbassa i tuoi cieli, e discendi: tocca i monti, e andranno in fumo.	5 Megemlékezem a régi időkről, gondolkodom minden tetteden, elmélkedem kezed műveiről.
6 Fa lampeggiare i tuoi folgori, e dissiperai costoro: scocca le tue saette, e li porrai in ispavento.	6 Kitárom feléd kezemet, lelkem utánad eped, mint a szomjas föld.
7 Stendi la mano tua dall'alto, e salvami, e liberami dalla piena dell'acque, dalla mano de' figliuoli stranieri.	7 Uram, hamar hallgass meg, mert elsorvad a lelkem. Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!
8 La bocca de' quali di cose vane ragiona, e la loro destra, destra di iniquità.	8 Add, hogy már reggel halljam irgalmadat, mert benned bízom; Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell, mert én hozzád emelem lelkemet!
9 O Dio, io canterò a te un cantico nuovo: inni di laude dirò a te sul saltero a dieci corde.	9 Ments meg engem ellenségeimtől, Uram, hozzád menekülök!
10 A te, che dai salute a' regi, che liberasti Davidde tuo servo dalla spada micidiale: liberami,	10 Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy az én Istenem! A te jó lelked vezessen engem egyenes földön!
11 E toglimi dalle mani de' figliuoli stranieri, la bocca de' quali di cose vane ragiona, e la loro destra, destra d'iniquità.	11 Uram, nevedért tarts életben engem. Vezess ki a szorongatásból hűségedben,
12 I figliuoli de' quali sono come piante novelle nella lor giovinezza. Le loro figliuole abbigliate, e ornate da ogni lato, come l'idolo di un tempio.	12 pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban; Semmisítsd meg minden üldözőmet, mert én a te szolgád vagyok!
13 Le loro dispense ripiene, e ridondanti per ogni lato.
14 Feconde le loro pecore escono fuori in branchi copiosi: pingui le loro vacche. Da ruina sono esenti le loro mura, e da incursione, né lebil grido si ode nelle lor piazze.
15 Beato, hanno detto quel popolo che ha tali cose: beato il popolo, che per suo Dio ha il Signore.