Salmi 104

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Benedic, anima mea, Domino. Domine Deus meus, magnificatus es vehementer! Maiestatem et decorem induisti,	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 amictus lumine sicut vestimento. Extendens caelum sicut velum,	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 qui exstruis in aquis cenacula tua. Qui ponis nubem ascensum tuum, qui ambulas super pennas ventorum.	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 Qui facis angelos tuos spiritus et ministros tuos ignem urentem.	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 Qui fundasti terram super stabilitatem suam, non inclinabitur in saeculum saeculi.	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 Abyssus sicut vestimentum operuit eam, super montes stabant aquae.	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 Ab increpatione tua fugiunt, a voce tonitrui tui formidant.	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 Ascendunt in montes et descendunt in valles, in locum, quem statuisti eis.	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 Terminum posuisti, quem non transgredientur, neque convertentur operire terram.	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 Qui emittis fontes in torrentes; inter medium montium pertransibunt,	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 potabunt omnes bestias agri, exstinguent onagri sitim suam.	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 Super ea volucres caeli habitabunt, de medio ramorum dabunt voces.	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 Rigas montes de cenaculis tuis, de fructu operum tuorum satias terram.	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 Producis fenum iumentis et herbam servituti hominum, educens panem de terra	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 et vinum, quod laetificat cor hominis; exhilarans faciem in oleo, panis autem cor hominis confirmat.	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 Saturabuntur ligna Domini et cedri Libani, quas plantavit.	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 Illic passeres nidificabunt, erodii domus in vertice earum.	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 Montes excelsi cervis, petrae refugium hyracibus.	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 Fecit lunam ad tempora signanda, sol cognovit occasum suum.	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 Posuisti tenebras, et facta est nox: in ipsa reptabunt omnes bestiae silvae,	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 catuli leonum rugientes, ut rapiant et quaerant a Deo escam sibi.	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 Oritur sol, et congregantur et in cubilibus suis recumbunt.	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 Exit homo ad opus suum et ad operationem suam usque ad vesperum.	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 Quam multiplicata sunt opera tua, Domine! Omnia in sapientia fecisti, impleta est terra creatura tua.	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 Hoc mare magnum et spatiosum et latum: illic reptilia, quorum non est numerus, animalia pusilla cum magnis;	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 illic naves pertransibunt, Leviathan, quem formasti ad ludendum cum eo.	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 Omnia a te exspectant, ut des illis escam in tempore suo.	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 Dante te illis, colligent, aperiente te manum tuam, implebuntur bonis.	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 Avertente autem te faciem, turbabuntur; auferes spiritum eorum, et deficient et in pulverem suum revertentur.	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 Emittes spiritum tuum, et creabuntur, et renovabis faciem terrae.	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 Sit gloria Domini in saeculum; laetetur Dominus in operibus suis.	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 Qui respicit terram et facit eam tremere, qui tangit montes, et fumigant.	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 Cantabo Domino in vita mea, psallam Deo meo quamdiu sum.	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 Iucundum sit ei eloquium meum, ego vero delectabor in Domino.	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 Deficiant peccatores a terra et iniqui, ita ut non sint. Benedic, anima mea, Domino.	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!