Salmi 102
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
NOVA VULGATA | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Preces afflicti, qui defessus angorem suum ante Dominum profundit. | 1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. |
2 Domine, exaudi orationem meam, et clamor meus ad te veniat. | 2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. |
3 Non abscondas faciem tuam a me; in quacumque die tribulor, inclina ad me aurem tuam. In quacumque die invocavero te, velociter exaudi me. | 3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. |
4 Quia defecerunt sicut fumus dies mei, et ossa mea sicut cremium aruerunt. | 4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. |
5 Percussum est ut fenum et aruit cor meum, etenim oblitus sum comedere panem meum. | 5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. |
6 A voce gemitus mei adhaesit os meum carni meae. | 6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. |
7 Similis factus sum pellicano solitudinis, factus sum sicut nycticorax in ruinis. | 7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. |
8 Vigilavi et factus sum sicut passer solitarius in tecto. | 8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. |
9 Tota die exprobrabant mihi inimici mei, exardescentes in me per me iurabant. | 9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. |
10 Quia cinerem tamquam panem manducabam et potum meum cum fletu miscebam, | 10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat |
11 a facie irae et increpationis tuae, quia elevans allisisti me. | 11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. |
12 Dies mei sicut umbra declinaverunt, et ego sicut fenum arui. | 12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. |
13 Tu autem, Domine, in aeternum permanes, et memoriale tuum in generationem et generationem. | 13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. |
14 Tu exsurgens misereberis Sion, quia tempus miserendi eius, quia venit tempus, | 14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! |
15 quoniam placuerunt servis tuis lapides eius, et pulveris eius miserentur. | 15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. |
16 Et timebunt gentes nomen tuum, Domine, et omnes reges terrae gloriam tuam, | 16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. |
17 quia aedificavit Dominus Sion et apparuit in gloria sua. | 17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. |
18 Respexit in orationem inopum et non sprevit precem eorum. | 18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. |
19 Scribantur haec pro generatione altera, et populus, qui creabitur, laudabit Dominum. | 19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. |
20 Quia prospexit de excelso sanctuario suo, Dominus de caelo in terram aspexit, | 20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, |
21 ut audiret gemitus compeditorum, ut solveret filios mortis; | 21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; |
22 ut annuntient in Sion nomen Domini et laudem eius in Ierusalem, | 22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, |
23 cum congregati fuerint populi in unum et regna, ut serviant Domino. | 23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. |
24 Humiliavit in via virtutem meam, abbreviavit dies meos. Dicam: “ Deus meus, | 24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam: |
25 ne auferas me in dimidio dierum meorum; in generationem et generationem sunt anni tui. | 25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. |
26 Initio terram fundasti; et opera manuum tuarum sunt caeli. | 26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. |
27 Ipsi peribunt, tu autem permanes; et omnes sicut vestimentum veterascent, et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur. | 27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. |
28 Tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient. | 28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. |
29 Filii servorum tuorum habitabunt, et semen eorum in conspectu tuo firmabitur ”. | 29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.« |