Salmi 89

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Maskil. Ethan Ezrahitae.	1 Maszkíl az ezrahita Etántól.
2 Misericordias Domini in aeternum cantabo; in generationem et generationem annuntiabo veritatem tuam in ore meo.	2 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.
3 Quoniam dixisti: “ In aeternum misericordia aedificabitur ”, in caelis firmabitur veritas tua.	3 Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom« – hűséged szilárdan áll a mennyekben. –
4 “ Disposui testamentum electo meo, iuravi David servo meo:	4 »Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5 Usque in aeternum confirmabo semen tuum et aedificabo in generationem et generationem sedem tuam ”.	5 örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.«
6 Confitebuntur caeli mirabilia tua, Domine, etenim veritatem tuam in ecclesia sanctorum.	6 Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek.
7 Quoniam quis in nubibus aequabitur Domino, similis erit Domino in filiis Dei?	7 Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten?
8 Deus, metuendus in consilio sanctorum, magnus et terribilis super omnes, qui in circuitu eius sunt.	8 Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak.
9 Domine, Deus virtutum, quis similis tibi? Potens es, Domine, et veritas tua in circuitu tuo.	9 Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged.
10 Tu dominaris superbiae maris, elationes fluctuum eius tu mitigas.	10 Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg.
11 Tu conculcasti sicut vulneratum Rahab, in brachio virtutis tuae dispersisti inimicos tuos.	11 Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet.
12 Tui sunt caeli, et tua est terra, orbem terrae et plenitudinem eius tu fundasti;	12 Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van.
13 Aquilonem et austrum tu creasti, Thabor et Hermon in nomine tuo exsultabunt.	13 Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon.
14 Tibi brachium cum potentia; firma est manus tua, et exaltata dextera tua.	14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas.
15 Iustitia et iudicium firmamentum sedis tuae. Misericordia et veritas praecedent faciem tuam.	15 Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted.
16 Beatus populus, qui scit iubilationem. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt	16 Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram.
17 et in nomine tuo exsultabunt tota die et in iustitia tua exaltabuntur,	17 Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban.
18 quoniam decor virtutis eorum tu es, et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum.	18 Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket.
19 Quia Domini est scutum nostrum, et Sancti Israel rex noster.	19 Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk.
20 Tunc locutus es in visione sanctis tuis et dixisti: “ Posui adiutorium in potente et exaltavi electum de plebe.	20 Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: »Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat.
21 Inveni David servum meum; oleo sancto meo unxi eum.	21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal.
22 Manus enim mea firma erit cum eo, et brachium meum confortabit eum.	22 Vele lesz erős kezem, és karom megerősíti őt.
23 Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non opprimet eum.	23 Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia.
24 Et concidam a facie ipsius inimicos eius et odientes eum percutiam.	24 Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom.
25 Et veritas mea et misericordia mea cum ipso, et in nomine meo exaltabitur cornu eius.	25 Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben.
26 Et ponam super mare manum eius et super flumina dexteram eius.	26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre.
27 Ipse invocabit me: “Pater meus es tu, Deus meus et refugium salutis meae”.	27 Így szól majd hozzám: ‘Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’
28 Et ego primogenitum ponam illum, excelsum prae regibus terrae.	28 S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között.
29 In aeternum servabo illi misericordiam meam; et testamentum meum fidele ipsi.	29 Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad.
30 Et ponam in saeculum saeculi semen eius; et thronum eius sicut dies caeli.	30 Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.
31 Si autem dereliquerint filii eius legem meam et in iudiciis meis non ambulaverint,	31 De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint,
32 si iustificationes meas profanaverint et mandata mea non custodierint,	32 ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik:
33 visitabo in virga delictum eorum et in verberibus iniquitatem eorum.	33 vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket.
34 Misericordiam autem meam non avertam ab eo neque mentiar in veritate mea.	34 De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.
35 Non profanabo testamentum meum et, quae procedunt de labiis meis, non faciamirrita.	35 Nem töröm meg szövetségemet, s ami elhagyta ajkamat, érvénytelenné nem teszem.
36 Semel iuravi in sancto meo: David non mentiar.	36 Megesküdtem egyszer szentségemre: nem hazudom Dávidnak,
37 Semen eius in aeternum manebit, et thronus eius sicut sol in conspectu meo	37 örökké tart nemzetsége, és mint a nap, színem előtt a trónja,
38 et sicut luna firmus stabit in aeternum et testis in caelo fidelis ”.	38 megmarad örökké, miként a hold, a hűséges égi tanú.«
39 Tu vero reppulisti et reiecisti, iratus es contra christum tuum;	39 Te őt mégis elvetetted s megutáltad, haragra gerjedtél fölkented ellen;
40 evertisti testamentum servi tui, profanasti in terram diadema eius.	40 Felbontottad szolgád szövetségét, földig aláztad szent koronáját.
41 Destruxisti omnes muros eius, posuisti munitiones eius in ruinas.	41 Lerontottad minden kőfalát, romhalmazzá tetted bástyáit.
42 Diripuerunt eum omnes transeuntes viam, factus est opprobrium vicinis suis.	42 Kifosztották őt mindazok, akik arra jártak, szomszédai gyalázata lett.
43 Exaltasti dexteram deprimentium eum, laetificasti omnes inimicos eius.	43 Fölemelted elnyomóinak jobb kezét, megörvendeztetted ellenségeit.
44 Avertisti aciem gladii eius et non es auxiliatus ei in bello.	44 Kardja élét elvetted és nem segítetted meg őt a harcban.
45 Finem posuisti splendori eius et sedem eius in terram collisisti.	45 Véget vetettél tündöklésének, trónját a földre döntötted.
46 Minorasti dies iuventutis eius, perfudisti eum confusione.	46 Megrövidítetted ifjúságát, gyalázatba borítottad őt.
47 Usquequo, Domine, absconderis in finem, exardescet sicut ignis ira tua?	47 Meddig fordulsz még el teljesen, Uram, meddig ég még haragod, mint a tűz?
48 Memorare, quam brevis mea substantia. Ad quam vanitatem creasti omnes filios hominum?	48 Emlékezz meg arról, milyen rövid az én létem! Milyen semmisnek alkottad az emberek fiait mind?
49 Quis est homo, qui vivet et non videbit mortem, eruet animam suam de manu inferi?	49 Ki az az ember, aki él, s halált nem látna, s megmenthetné lelkét az alvilág kezéből?
50 Ubi sunt misericordiae tuae antiquae, Domine, sicut iurasti David in veritate tua?	50 Hol van, Uram, hajdani irgalmad, amellyel megesküdtél hűségedre Dávidnak?
51 Memor esto, Domine, opprobrii servorum tuorum, quod continui in sinu meo, multarum gentium,	51 Emlékezzél meg, Uram, szolgáid gyalázatáról, amelyet keblemben hordok sok nemzettől,
52 quo exprobraverunt inimici tui, Domine, quo exprobraverunt vestigia christi tui.	52 amellyel gyaláznak téged ellenségeid, Uram, és gyalázzák fölkented lépteit.
53 Benedictus Dominus in aeternum. Fiat, fiat.	53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen! Ámen!