Salmi 73

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Psalmus. Asaph. Quam bonus rectis est Deus, Deus his, qui mundo sunt corde!	1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!
2 Mei autem paene moti sunt pedes, paene effusi sunt gressus mei,	2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,
3 quia zelavi super gloriantes, pacem peccatorum videns.	3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.
4 Quia non sunt eis impedimenta, sanus et pinguis est venter eorum.	4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.
5 In labore mortalium non sunt et cum hominibus non flagellantur.	5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.
6 Ideo quasi torques est eis superbia, et tamquam indumentum operuit eos violentia.	6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.
7 Prodit quasi ex adipe iniquitas eorum, erumpunt cogitationes cordis.	7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.
8 Subsannaverunt et locuti sunt nequitiam, iniquitatem ab excelso locuti sunt.	8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.
9 Posuerunt in caelo os suum, et lingua eorum transivit in terra.	9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.
10 Ideo in alto sedent, et aquae plenae non pervenient ad eos.	10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.
11 Et dixerunt: “ Quomodo scit Deus, et si est scientia in Excelso? ”.	11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«
12 Ecce ipsi peccatores et abundantes in saeculo multiplicaverunt divitias.	12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.
13 Et dixi: “ Ergo sine causa mundavi cor meum et lavi in innocentia manus meas;	13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,
14 et fui flagellatus tota die, et castigatio mea in matutinis ”.	14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«
15 Si dixissem: “ Loquar ut illi ”, ecce generationem filiorum tuorum prodidissem.	15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.
16 Et cogitabam, ut cognoscerem hoc; labor erat in oculis meis,	16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,
17 donec intravi in sanctuarium Dei et intellexi novissima eorum.	17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.
18 Verumtamen in lubrico posuisti eos, deiecisti eos in ruinas.	18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.
19 Quomodo facti sunt in desolationem! Subito defecerunt, perierunt prae horrore.	19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.
20 Velut somnium evigilantis, Domine, surgens imaginem ipsorum contemnes.	20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.
21 Quia exacerbatum est cor meum, et renes mei compuncti sunt;	21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;
22 et ego insipiens factus sum et nescivi: ut iumentum factus sum apud te.	22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.
23 Ego autem semper tecum; tenuisti manum dexteram meam.	23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.
24 In consilio tuo deduces me et postea cum gloria suscipies me.	24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
25 Quis enim mihi est in caelo? Et tecum nihil volui super terram.	25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
26 Defecit caro mea et cor meum; Deus cordis mei, et pars mea Deus in aeternum.	26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
27 Quia ecce, qui elongant se a te, peribunt; perdidisti omnes, qui fornicantur abs te.	27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
28 Mihi autem adhaerere Deo bonum est, ponere in Domino Deo spem meam, ut annuntiem omnes operationes tuas in portis filiae Sion.	28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.