Salmi 22

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. Ad modum cantici " Cerva diluculo ". Psalmus.David.	1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.
2 Deus, Deus meus, quare me dereliquisti? Longe a salute mea verba rugitus mei.	2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.
3 Deus meus, clamo per diem, et non exaudis, et nocte, et non est requies mihi.	3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.
4 Tu autem sanctus es, qui habitas in laudibus Israel.	4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.
5 In te speraverunt patres nostri, speraverunt, et liberasti eos;	5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.
6 ad te clamaverunt et salvi facti sunt, in te speraverunt et non sunt confusi.	6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.
7 Ego autem sum vermis et non homo, opprobrium hominum et abiectio plebis.	7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.
8 Omnes videntes me deriserunt me; torquentes labia moverunt caput:	8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:
9 “ Speravit in Domino: eripiat eum, salvum faciat eum, quoniam vult eum ”.	9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«
10 Quoniam tu es qui extraxisti me de ventre, spes mea ad ubera matris meae.	10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.
11 In te proiectus sum ex utero, de ventre matris meae Deus meus es tu.	11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.
12 Ne longe fias a me, quoniam tribulatio proxima est, quoniam non est qui adiuvet.	12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.
13 Circumdederunt me vituli multi, tauri Basan obsederunt me.	13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.
14 Aperuerunt super me os suum sicut leo rapiens et rugiens.	14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.
15 Sicut aqua effusus sum, et dissoluta sunt omnia ossa mea. Factum est cor meum tamquam cera liquescens in medio ventris mei.	15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
16 Aruit tamquam testa palatum meum, et lingua mea adhaesit faucibus meis, et in pulverem mortis deduxisti me.	16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.
17 Quoniam circumdederunt me canes multi, concilium malignantium obsedit me. Foderunt manus meas et pedes meos,	17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,
18 et dinumeravi omnia ossa mea. Ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me;	18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,
19 diviserunt sibi vestimenta mea et super vestem meam miserunt sortem.	19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.
20 Tu autem, Domine, ne elongaveris; fortitudo mea, ad adiuvandum me festina.	20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!
21 Erue a framea animam meam et de manu canis unicam meam.	21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!
22 Salva me ex ore leonis et a cornibus unicornium humilitatem meam.	22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!
23 Narrabo nomen tuum fratribus meis, in medio ecclesiae laudabo te.	23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:
24 Qui timetis Dominum, laudate eum; universum semen Iacob, glorificate eum. Metuat eum omne semen Israel,	24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,
25 quoniam non sprevit neque despexit afflictionem pauperis nec avertit faciem suam ab eo et, cum clamaret ad eum, exaudivit.	25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.
26 Apud te laus mea in ecclesia magna; vota mea reddam in conspectu timentiumeum.	26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.
27 Edent pauperes et saturabuntur; et laudabunt Dominum, qui requirunt eum: “ Vivant corda eorum in saeculum saeculi! ”.	27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«
28 Reminiscentur et convertentur ad Dominum universi fines terrae, et adorabunt in conspectu eius universae familiae gentium.	28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.
29 Quoniam Domini est regnum, et ipse dominabitur gentium.	29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.
30 Ipsum solum adorabunt omnes, qui dormiunt in terra; in conspectu eius procident omnes, qui descendunt in pulverem. Anima autem mea illi vivet,	30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,
31 et semen meum serviet ipsi. Narrabitur de Domino generationi venturae;	31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,
32 et annuntiabunt iustitiam eius populo, qui nascetur: “ Haec fecit Dominus! ”.	32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«