Salmi 102

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Preghiera di un povero che è sfinito ed effonde davanti al Signore il suo lamento.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Signore, ascolta la mia preghiera,a te giunga il mio grido di aiuto.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Non nascondermi il tuo voltonel giorno in cui sono nell’angoscia.Tendi verso di me l’orecchio,quando t’invoco, presto, rispondimi!	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Svaniscono in fumo i miei giornie come brace ardono le mie ossa.	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 Falciato come erba, inaridisce il mio cuore;dimentico di mangiare il mio pane.	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 A forza di gridare il mio lamentomi si attacca la pelle alle ossa.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Sono come la civetta del deserto,sono come il gufo delle rovine.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Resto a vegliare:sono come un passerosolitario sopra il tetto.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Tutto il giorno mi insultano i miei nemici,furenti imprecano contro di me.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Cenere mangio come fosse pane,alla mia bevanda mescolo il pianto;	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 per il tuo sdegno e la tua collerami hai sollevato e scagliato lontano.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 I miei giorni declinano come ombrae io come erba inaridisco.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Ma tu, Signore, rimani in eterno,il tuo ricordo di generazione in generazione.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Ti alzerai e avrai compassione di Sion:è tempo di averne pietà, l’ora è venuta!	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 Poiché ai tuoi servi sono care le sue pietree li muove a pietà la sua polvere.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Le genti temeranno il nome del Signoree tutti i re della terra la tua gloria,	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 quando il Signore avrà ricostruito Sione sarà apparso in tutto il suo splendore.	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 Egli si volge alla preghiera dei derelitti,non disprezza la loro preghiera.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Questo si scriva per la generazione futurae un popolo, da lui creato, darà lode al Signore:	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 «Il Signore si è affacciato dall’alto del suo santuario,dal cielo ha guardato la terra,	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 per ascoltare il sospiro del prigioniero,per liberare i condannati a morte,	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 perché si proclami in Sion il nome del Signoree la sua lode in Gerusalemme,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 quando si raduneranno insieme i popolie i regni per servire il Signore».	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Lungo il cammino mi ha tolto le forze,ha abbreviato i miei giorni.	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 Io dico: mio Dio, non rapirmi a metà dei miei giorni;i tuoi anni durano di generazione in generazione.	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 In principio tu hai fondato la terra,i cieli sono opera delle tue mani.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Essi periranno, tu rimani;si logorano tutti come un vestito,come un abito tu li muterai ed essi svaniranno.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Ma tu sei sempre lo stessoe i tuoi anni non hanno fine.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 I figli dei tuoi servi avranno una dimora,la loro stirpe vivrà sicura alla tua presenza.	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«