Salmi 88

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Canticum. Psalmus. Filiorum Core. Magistro chori. Secundum " Mahalat ". Ad cantandum. Maskil. Heman Ezrahitae.	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Domine, Deus salutis meae, in die clamavi et nocte coram te.	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 Intret in conspectu tuo oratio mea; inclina aurem tuam ad precem meam.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Quia repleta est malis anima mea, et vita mea inferno appropinquavit.	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 Aestimatus sum cum descendentibus in lacum, factus sum sicut homo sine adiutorio.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 Inter mortuos liber, sicut vulnerati dormientes in sepulcris; quorum non es memor amplius, et ipsi de manu tua abscissi sunt.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Posuisti me in lacu inferiori, in tenebrosis et in umbra mortis.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Super me gravatus est furor tuus, et omnes fluctus tuos induxisti super me.	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Longe fecisti notos meos a me, posuisti me abominationem eis; conclusus sum et non egrediar.	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 Oculi mei languerunt prae afflictione. Clamavi ad te, Domine, tota die, expandi ad te manus meas. -	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 Numquid mortuis facies mirabilia, aut surgent umbrae et confitebuntur tibi?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Numquid narrabit aliquis in sepulcro misericordiam tuam et veritatem tuam in loco perditionis?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Numquid cognoscentur in tenebris mirabilia tua, et iustitia tua in terra oblivionis?	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Et ego ad te, Domine, clamavi, et mane oratio mea praeveniet te.	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 Ut quid, Domine, repellis animam meam, abscondis faciem tuam a me?	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Pauper sum ego et moriens a iuventute mea; portavi pavores tuos et conturbatus sum.	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 Super me transierunt irae tuae, et terrores tui exciderunt me.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 Circuierunt me sicut aqua tota die, circumdederunt me simul.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 Elongasti a me amicum et proximum, et noti mei sunt tenebrae.	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.