Psalmi 77

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. Secundum Idithun. Asaph. Psalmus.	1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
2 Voce mea ad Dominum clamavi; voce mea ad Deum, et intendit mihi.	2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
3 In die tribulationis meae Deum exquisivi, manus meae nocte expansae sunt et non fatigantur. Renuit consolari anima mea;	3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
4 memor sum Dei et ingemisco, exerceor, et deficit spiritus meus.	4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.
5 Vigiles tenuisti palpebras oculi mei; turbatus sum et non sum locutus.	5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
6 Cogitavi dies antiquos et annos aeternos in mente habui.	6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.
7 Meditatus sum nocte cum corde meo et exercitabar et scobebam spiritum meum.	7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.
8 Numquid in aeternum proiciet Deus, aut non apponet, ut complacitior sit adhuc?	8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?
9 Aut deficiet in finem misericordia sua, cessabit verbum a generatione in generationem?	9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
10 Aut obliviscetur misereri Deus, aut continebit in ira sua misericordias suas?	10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?
11 Et dixi: “ Hoc vulnus meum: mutatio dexterae Excelsi ”.	11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«
12 Memor ero operum Domini, memor ero ab initio mirabilium tuorum.	12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
13 Et meditabor in omnibus operibus tuis et in adinventionibus tuis exercebor.	13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.
14 Deus, in sancto via tua; quis deus magnus sicut Deus noster?	14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
15 Tu es Deus, qui facis mirabilia, notam fecisti in populis virtutem tuam.	15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.
16 Redemisti in brachio tuo populum tuum, filios Iacob et Ioseph.	16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.
17 Viderunt te aquae, Deus, viderunt te aquae et doluerunt; etenim commotae sunt abyssi.	17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.
18 Effuderunt aquas nubila, vocem dederunt nubes, etenim sagittae tuae transeunt.	18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.
19 Vox tonitrui tui in rota; illuxerunt coruscationes tuae orbi terrae, commota est et contremuit terra.	19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.
20 In mari via tua, et semitae tuae in aquis multis; et vestigia tua non cognoscuntur.	20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.
21 Deduxisti sicut oves populum tuum in manu Moysi et Aaron.	21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.