Salmi 35

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 David. Iudica, Domine, iudicantes me; impugna impugnantes me.	1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
2 Apprehende clipeum et scutum et exsurge in adiutorium mihi.	2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!
3 Effunde frameam et securim adversus eos, qui persequuntur me. Dic animae meae: “ Salus tua ego sum ”.	3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«
4 Confundantur et revereantur quaerentes animam meam; avertantur retrorsum et confundantur cogitantes mihi mala.	4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!
5 Fiant tamquam pulvis ante ventum, et angelus Domini impellens eos;	5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:
6 fiat via illorum tenebrae et lubricum, et angelus Domini persequens eos.	6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!
7 Quoniam gratis absconderunt mihi laqueum suum, gratis foderunt foveam animae meae.	7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.
8 Veniat illi calamitas, quam ignorat, et captio, quam abscondit, apprehendat eum, et in eandem calamitatem ipse cadat.	8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!
9 Anima autem mea exsultabit in Domino et delectabitur super salutari suo.	9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.
10 Omnia ossa mea dicent: “ Domine, quis similis tibi? Eripiens inopem de manu fortiorum eius, egenum et pauperem a diripientibus eum ”.	10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«
11 Surgentes testes iniqui, quae ignorabam, interrogabant me;	11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.
12 retribuebant mihi mala pro bonis, desolatio est animae meae.	12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.
13 Ego autem, cum infirmarentur, induebar cilicio, humiliabam in ieiunio animam meam; et oratio mea in sinu meo convertebatur.	13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.
14 Quasi pro proximo et quasi pro fratre meo ambulabam, quasi lugens matrem contristatus incurvabar.	14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15 Cum autem vacillarem, laetati sunt et convenerunt; convenerunt contra me percutientes, et ignoravi.	15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16 Diripuerunt et non desistebant; tentaverunt me, subsannaverunt me subsannatione, frenduerunt super me dentibus suis.	16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
17 Domine, quamdiu aspicies? Restitue animam meam a malignitate eorum, a leonibus unicam meam.	17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18 Confitebor tibi in ecclesia magna, in populo multo laudabo te.	18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19 Non supergaudeant mihi inimici mei mendaces, qui oderunt me gratis et annuunt oculis.	19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20 Etenim non pacifice loquebantur et contra mansuetos terrae dolos cogitabant.	20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21 Et dilataverunt super me os suum; dixerunt: “ Euge, euge, viderunt oculi nostri ”. -	21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22 Vidisti, Domine, ne sileas; Domine, ne discedas a me.	22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
23 Exsurge et evigila ad iudicium meum, Deus meus et Dominus meus, ad causam meam.	23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24 Iudica me secundum iustitiam tuam, Domine Deus meus, et non supergaudeant mihi.	24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
25 Non dicant in cordibus suis: “ Euge animae nostrae ”; nec dicant: “ Devoravimus eum ”.	25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26 Erubescant et revereantur simul, qui gratulantur malis meis; induantur confusione et reverentia, qui magna loquuntur super me	26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
27 Exsultent et laetentur, qui volunt iustitiam meam, et dicant semper: “ Magnificetur Dominus, qui vult pacem servi sui ”.	27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
28 Et lingua mea meditabitur iustitiam tuam, tota die laudem tuam.	28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.