Salmi 147

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ALLELUIA. Laudate Dominum, quoniam bonum est psallere Deo nostro, quoniam iucundum est celebrare laudem.	1 ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét.
2 Aedificans Ierusalem Dominus, dispersos Israelis congregabit.	2 Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait.
3 Qui sanat contritos corde et alligat plagas eorum;	3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi.
4 qui numerat multitudinem stellarum et omnibus eis nomina vocat.	4 A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit.
5 Magnus Dominus noster et magnus virtute, sapientiae eius non est numerus.	5 Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének.
6 Sustentat mansuetos Dominus, humilians autem peccatores usque ad terram.	6 Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza.
7 Praecinite Domino in confessione, psallite Deo nostro in cithara.	7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek.
8 Qui operit caelum nubibus et parat terrae pluviam. Qui producit in montibus fenum et herbam servituti hominum.	8 Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára.
9 Qui dat iumentis escam ipsorum et pullis corvorum invocantibus eum.	9 Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak.
10 Non in fortitudine equi delectatur, nec in tibiis viri beneplacitum est ei.	10 Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme.
11 Beneplacitum est Domino super timentes eum et in eis, qui sperant super misericordia eius.	11 Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.
12 Lauda, Ierusalem, Dominum; collauda Deum tuum, Sion.	12 Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet,
13 Quoniam confortavit seras portarum tuarum, benedixit filiis tuis in te.	13 Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat.
14 Qui ponit fines tuos pacem et adipe frumenti satiat te.	14 Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged.
15 Qui emittit eloquium suum terrae, velociter currit verbum eius.	15 Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak.
16 Qui dat nivem sicut lanam, pruinam sicut cinerem spargit.	16 Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát.
17 Mittit crystallum suam sicut buccellas; ante faciem frigoris eius quis sustinebit?	17 Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni?
18 Emittet verbum suum et liquefaciet ea, flabit spiritus eius, et fluent aquae.	18 De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek.
19 Qui annuntiat verbum suum Iacob, iustitias et iudicia sua Israel.	19 Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek.
20 Non fecit taliter omni nationi et iudicia sua non manifestavit eis. ALLELUIA.	20 Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!