Salmi 39

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori, Idithun. Psalmus. David.	1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 Dixi: “ Custodiam vias meas, ut non delinquam in lingua mea; ponam ori meo custodiam, donec consistit peccator adversum me ”.	2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«
3 Tacens obmutui et silui absque ullo bono, et dolor meus renovatus est.	3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.
4 Concaluit cor meum intra me, et in meditatione mea exarsit ignis.	4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.
5 Locutus sum in lingua mea: “ Notum fac mihi, Domine, finem meum; et numerum dierum meorum quis est, ut sciam quam brevis sit vita mea ”.	5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«
6 Ecce paucorum palmorum fecisti dies meos, et spatium vitae meae tamquam nihilum ante te. Etenim universa vanitas omnis homo constitutus est.	6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.
7 Etenim ut imago pertransit homo. Etenim vanitas est et concitatur; thesaurizat et ignorat quis congregabit ea.	7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.
8 Et nunc quae est exspectatio mea, Domine? Spes mea apud te est.	8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.
9 Ab omnibus iniquitatibus meis erue me, opprobrium insipienti ne ponas me.	9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.
10 Obmutui et non aperiam os meum, quoniam tu fecisti.	10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.
11 Amove a me plagas tuas: ab ictu manus tuae ego defeci.	11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.
12 In increpationibus, propter iniquitatem, corripuisti hominem, et tabescere fecisti, sicut tinea, desiderabilia eius. Etenim vanitas omnis homo.	12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!
13 Exaudi orationem meam, Domine, et clamorem meum auribus percipe. Ad lacrimas meas ne obsurdescas, quoniam advena ego sum apud te, peregrinus sicut omnes patres mei.	13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.
14 Avertere a me, ut refrigerer, priusquam abeam et non sim amplius.	14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!