Salmi 69

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. Secundum " Lilia... ". David.	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.
2 Salvum me fac, Deus, quoniam venerunt aquae usque ad guttur meum.	2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
3 Infixus sum in limo profundi, et non est substantia; veni in profunda aquarum, et fluctus demersit me.	3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.
4 Laboravi clamans, raucae factae sunt fauces meae; defecerunt oculi mei, dum spero in Deum meum.	4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5 Multiplicati sunt super capillos capitis mei, qui oderunt me gratis. Confortati sunt, qui persecuti sunt me inimici mei mendaces; quae non rapui, tunc exsolvebam.	5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
6 Deus, tu scis insipientiam meam, et delicta mea a te non sunt abscondita.	6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
7 Non erubescant in me, qui exspectant te, Domine, Domine virtutum. Non confundantur super me, qui quaerunt te, Deus Israel.	7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
8 Quoniam propter te sustinui opprobrium, operuit confusio faciem meam;	8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
9 extraneus factus sum fratribus meis et peregrinus filiis matris meae.	9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 Quoniam zelus domus tuae comedit me, et opprobria exprobrantium tibi ceciderunt super me.	10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
11 Et flevi in ieiunio animam meam, et factum est in opprobrium mihi.	11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 Et posui vestimentum meum cilicium, et factus sum illis in parabolam.	12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
13 Adversum me loquebantur, qui sedebant in porta, et in me canebant, qui bibebant vinum.	13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
14 Ego vero orationem meam ad te, Domine, in tempore beneplaciti, Deus. In multitudine misericordiae tuae exaudi me, in veritate salutis tuae.	14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
15 Eripe me de luto, ut non infigar, eripiar ab iis, qui oderunt me, et de profundis aquarum.	15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
16 Non me demergat fluctus aquarum, neque absorbeat me profundum, neque urgeat super me puteus os suum.	16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
17 Exaudi me, Domine, quoniam benigna est misericordia tua; secundum multitudinem miserationum tuarum respice in me.	17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
18 Et ne avertas faciem tuam a puero tuo; quoniam tribulor, velociter exaudi me.	18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
19 Accede ad animam meam, vindica eam, propter inimicos meos redime me.	19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
20 Tu scis opprobrium meum et confusionem meam et reverentiam meam. - In conspectu tuo sunt omnes, qui tribulant me;	20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;
21 opprobrium contrivit cor meum, et elangui. Et sustinui, qui simul contristaretur, et non fuit, et qui consolaretur, et non inveni.	21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
22 Et dederunt in escam meam fel et in siti mea potaverunt me aceto.	22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
23 Fiat mensa eorum coram ipsis in laqueum et in retributiones et in scandalum.	23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
24 Obscurentur oculi eorum, ne videant, et lumbos eorum semper infirma.	24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
25 Effunde super eos iram tuam, et furor irae tuae comprehendat eos.	25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
26 Fiat commoratio eorum deserta, et in tabernaculis eorum non sit qui inhabitet.	26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
27 Quoniam, quem tu percussisti, persecuti sunt, et super dolorem eius, quem vulnerasti, addiderunt.	27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
28 Appone iniquitatem super iniquitatem eorum, et non veniant ad iustitiam tuam.	28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
29 Deleantur de libro viventium et cum iustis non scribantur.	29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
30 Ego autem sum pauper et dolens; salus tua, Deus, suscipit me.	30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
31 Laudabo nomen Dei cum cantico et magnificabo eum in laude.	31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
32 Et placebit Domino super taurum, super vitulum cornua producentem et ungulas.	32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
33 Videant humiles et laetentur; quaerite Deum, et vivet cor vestrum,	33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
34 quoniam exaudivit pauperes Dominus et vinctos suos non despexit.	34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
35 Laudent illum caeli et terra, maria et omnia reptilia in eis.	35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
36 Quoniam Deus salvam faciet Sion et aedificabit civitates Iudae; et inhabitabunt ibi et possidebunt eam.	36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
37 Et semen servorum eius hereditabunt eam; et, qui diligunt nomen eius, habitabunt in ea.	37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.