Salmi 44
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
NOVA VULGATA | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Magistro chori. Filiorum Core. Maskil. | 1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól. |
2 Deus, auribus nostris audivimus; patres nostri annuntiaverunt nobis opus, quod operatus es in diebus eorum, in diebus antiquis. | 2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban. |
3 Tu manu tua gentes depulisti et plantasti illos, afflixisti populos et dilatasti eos. | 3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted. |
4 Nec enim in gladio suo possederunt terram, et brachium eorum non salvavit eos; sed dextera tua et brachium tuum et illuminatio vultus tui, quoniam complacuisti in eis. | 4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet. |
5 Tu es rex meus et Deus meus, qui mandas salutes Iacob. | 5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak. |
6 In te inimicos nostros proiecimus, et in nomine tuo conculcavimus insurgentes in nos. - | 6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat. |
7 Non enim in arcu meo sperabo, et gladius meus non salvabit me. | 7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem. |
8 Tu autem salvasti nos de affligentibus nos et odientes nos confudisti. | 8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket. |
9 In Deo gloriabimur tota die et in nomine tuo confitebimur in saeculum. | 9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké. |
10 Nunc autem reppulisti et confudisti nos et non egredieris, Deus, cum virtutibus nostris. | 10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten. |
11 Convertisti nos retrorsum coram inimicis nostris; et, qui oderunt nos, diripuerunt sibi. | 11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket. |
12 Dedisti nos tamquam oves ad vescendum et in gentibus dispersisti nos. | 12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között. |
13 Vendidisti populum tuum sine lucro nec ditior factus es in commutatione eorum. | 13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével. |
14 Posuisti nos opprobrium vicinis nostris, subsannationem et derisum his, qui sunt in circuitu nostro. | 14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak. |
15 Posuisti nos similitudinem in gentibus, commotionem capitis in populis. | 15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek. |
16 Tota die verecundia mea contra me est, et confusio faciei meae cooperuit me | 16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem, |
17 a voce exprobrantis et obloquentis, a facie inimici et ultoris. | 17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom. |
18 Haec omnia venerunt super nos, nec obliti sumus te et inique non egimus in testamentum tuum. | 18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. |
19 Et non recessit retro cor nostrum, nec declinaverunt gressus nostri a via tua; | 19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól, |
20 sed humiliasti nos in loco vulpium et operuisti nos umbra mortis. | 20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával. |
21 Si obliti fuerimus nomen Dei nostri et si expanderimus manus nostras ad deum alienum, | 21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket, |
22 nonne Deus requiret ista? Ipse enim novit abscondita cordis. | 22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit. |
23 Quoniam propter te mortificamur tota die, aestimati sumus sicut oves occisionis. | 23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak. |
24 Evigila, quare obdormis, Domine? Exsurge et ne repellas in finem. | 24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg! |
25 Quare faciem tuam avertis, oblivisceris inopiae nostrae et tribulationis nostrae? | 25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat? |
26 Quoniam humiliata est in pulvere anima nostra, conglutinatus est in terra venter noster. Exsurge, Domine, adiuva nos et redime nos propter misericordiam tuam. | 26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket! |