1 Al maestro del coro. Sull’ottava. Salmo. Di Davide.
| 1 A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára. |
2 Salvami, Signore! Non c’è più un uomo giusto;sono scomparsi i fedeli tra i figli dell’uomo.
| 2 Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek, az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott. |
3 Si dicono menzogne l’uno all’altro,labbra adulatrici parlano con cuore doppio.
| 3 Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának, álnok szájjal, kétszínűen beszélnek. |
4 Recida il Signore le labbra adulatrici,la lingua che vanta imprese grandiose,
| 4 Pusztítson el az Úr minden álnok szájat, és kevélyen beszélő nyelvet! |
5 quanti dicono: «Con la nostra lingua siamo forti,le nostre labbra sono con noi:chi sarà il nostro padrone?».
| 5 Akik így szólnak: »Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?« |
6 «Per l’oppressione dei miseri e il gemito dei poveri,ecco, mi alzerò – dice il Signore –;metterò in salvo chi è disprezzato».
| 6 »A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt fölkelek – mondja az Úr –, és megszabadítom a megvetettet.« |
7 Le parole del Signore sono parole pure,argento separato dalle scorie nel crogiuolo,raffinato sette volte.
| 7 Az Úr szava tiszta szó, tűzben megpróbált ezüst, salaktól elválasztva, hétszeresen megtisztítva. |
8 Tu, o Signore, le manterrai,ci proteggerai da questa gente, per sempre,
| 8 Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket, e nemzedéktől mindörökre. |
| 9 anche se attorno si aggirano i malvagie cresce la corruzione in mezzo agli uomini. | 9 körös-körül istentelenek járnak, mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai. |