Salmi 74

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Maskil. Asaph. Ut quid, Deus, reppulisti in finem, iratus est furor tuus super oves pascuae tuae?	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 Memor esto congregationis tuae, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hereditatis tuae: mons Sion, in quo habitasti.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 Leva gressus tuos in ruinas sempiternas: omnia vastavit inimicus in sancto.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 Rugierunt, qui oderunt te, in medio congregationis tuae; posuerunt signa sua in signa.	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 Visi sunt quasi in altum securim vibrantes in silva condensa.	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 Exciderunt ianuas eius in idipsum; in securi et ascia deiecerunt.	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 Incenderunt igni sanctuarium tuum, in terram polluerunt tabernaculum nominis tui;	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 dixerunt in corde suo: “ Opprimamus eos simul ”. Combusserunt omnes congregationes Dei in terra.	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 Signa nostra non vidimus; iam non est propheta, et apud nos non est qui cognoscat amplius.	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 Usquequo, Deus, improperabit inimicus, spernet adversarius nomen tuum in finem?	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 Ut quid avertis manum tuam et tenes dexteram tuam in medio sinu tuo?	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
12 Deus autem rex noster ante saecula, operatus est salutes in medio terrae.	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Tu conscidisti in virtute tua mare, contribulasti capita draconum in aquis.	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
14 Tu confregisti capita Leviathan, dedisti eum escam monstris maris.	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Tu dirupisti fontes et torrentes; tu siccasti fluvios perennes.	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
16 Tuus est dies, et tua est nox, tu fabricatus es luminaria et solem.	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
17 Tu statuisti omnes terminos terrae, aestatem et hiemem, tu plasmasti ea.	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
18 Memor esto huius: inimicus improperavit Domino, et populus insipiens sprevit nomen tuum.	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
19 Ne tradas bestiis animas confitentes tibi et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem.	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
20 Respice in testamentum, quia repleta sunt latibula terrae tentoriis violentiae.	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
21 Ne revertatur humilis factus confusus; pauper et inops laudabunt nomen tuum.	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
22 Exsurge, Deus, iudica causam tuam; memor esto improperiorum tuorum, quae ab insipiente fiunt tota die.	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
23 Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum; tumultus adversariorum tuorum ascendit semper.	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!