Salmi 31

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Magistro chori. Psalmus. David.	1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.
2 In te, Domine, speravi, non confundar in aeternum; in iustitia tua libera me.	2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!
3 Inclina ad me aurem tuam, accelera, ut eruas me. Esto mihi in rupem praesidii et in domum munitam, ut salvum me facias.	3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!
4 Quoniam fortitudo mea et refugium meum es tu et propter nomen tuum deduces me et pasces me.	4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!
5 Educes me de laqueo, quem absconderunt mihi, quoniam tu es fortitudo mea.	5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.
6 In manus tuas commendo spiritum meum; redemisti me, Domine, Deus veritatis.	6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!
7 Odisti observantes vanitates supervacuas, ego autem in Domino speravi.	7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.
8 Exsultabo et laetabor in misericordia tua, quoniam respexisti humilitatem meam; agnovisti necessitates animae meae	8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,
9 nec conclusisti me in manibus inimici; statuisti in loco spatioso pedes meos.	9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.
10 Miserere mei, Domine, quoniam tribulor; conturbatus est in maerore oculus meus, anima mea et venter meus.	10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,
11 Quoniam defecit in dolore vita mea, et anni mei in gemitibus; infirmata est in paupertate virtus mea, et ossa mea contabuerunt.	11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.
12 Apud omnes inimicos meos factus sum opprobrium et vicinis meis valde et timor notis meis: qui videbant me foras, fugiebant a me.	12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.
13 Oblivioni a corde datus sum tamquam mortuus; factus sum tamquam vas perditum.	13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.
14 Quoniam audivi vituperationem multorum: horror in circuitu; in eo dum convenirent simul adversum me, auferre animam meam consiliati sunt.	14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.
15 Ego autem in te speravi, Domine; dixi: “ Deus meus es tu,	15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!
16 in manibus tuis sortes meae ”. Eripe me de manu inimicorum meorum et a persequentibus me;	16 Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.
17 illustra faciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericordia tua.	17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.
18 Domine, non confundar, quoniam invocavi te; erubescant impii et obmutescant in inferno.	18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;
19 Muta fiant labia dolosa, quae loquuntur adversus iustum proterva in superbia et in abusione.	19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.
20 Quam magna multitudo dulcedinis tuae, Domine, quam abscondisti timentibus te. Perfecisti eis, qui sperant in te, in conspectu filiorum hominum.	20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!
21 Abscondes eos in abscondito faciei tuae a conturbatione hominum; proteges eos in tabernaculo a contradictione linguarum.	21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.
22 Benedictus Dominus, quoniam mirificavit misericordiam suam mihi in civitate munita.	22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!
23 Ego autem dixi in trepidatione mea: “ Praecisus sum a conspectu oculorum tuorum ”. Verumtamen exaudisti vocem orationis meae, dum clamarem ad te.	23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.
24 Diligite Dominum, omnes sancti eius: fideles conservat Dominus et retribuit abundanter facientibus superbiam.	24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
25 Viriliter agite, et confortetur cor vestrum, omnes, qui speratis in Domino.	25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!