Salmi 137

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Super flumina Babylonis, illic sedimus et flevimus, cum recordaremur Sion.	1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2 In salicibus in medio eius suspendimus citharas nostras.	2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
3 Quia illic rogaverunt nos, qui captivos duxerunt nos, verba cantionum, et, qui affligebant nos, laetitiam: “ Cantate nobis de canticis Sion ”.	3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.
4 Quomodo cantabimus canticum Domini in terra aliena?	4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
5 Si oblitus fuero tui, Ierusalem, oblivioni detur dextera mea;	5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6 adhaereat lingua mea faucibus meis, si non meminero tui, si non praeposuero Ierusalem in capite laetitiae meae.	6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!
7 Memor esto, Domine, adversus filios Edom diei Ierusalem; qui dicebant: “ Exinanite, exinanite usque ad fundamentum in ea ”.	7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«
8 Filia Babylonis devastans, beatus, qui retribuet tibi retributionem tuam, quam retribuisti nobis;	8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!
9 beatus, qui tenebit et allidet parvulos tuos ad petram.	9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!