Isaia 51

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Udite me voi, che seguite la giustizia, e cercate il Signore: ponete mente alla pietra, donde voi foste tagliati, e alla sorgiva, donde voi foste tratti.	1 Hallgassatok rám, akik igazság után jártok, akik az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágtak titeket, és a kút üregére, melyből kiástak!
2 Ponete mente ad Abramo padre vostro, e a Sara, la quale vi partorì: e perocché lui, che era solo chiamai, e lo benedissi, e lo moltiplicai.	2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült titeket! Mert egyedül őt hívtam meg, megáldottam és megsokasítottam.
3 Il Signore adunque consolerà Sionne, e tutte le sue rovine ristorerà, fe i suoi deserti renderà come luoghi di delizia, e la sua solitudine come giardino del Signore. Gaudio, e letizia sarà con lei, rendimento di grazie, e voci di laude.	3 Bizony, megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romját; olyanná teszi sivatagját, mint az Éden, és pusztaságát, mint az Úr kertje. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és ének hangja.
4 Badate a me, popol mio, e ascoltami, o mia tribù: perocché da me uscirà la legge, e la mia giustizia ad illuminazione de' popoli poserà sopra di essi.	4 Figyeljetek rám, én népem, és ti, nemzetek, rám hallgassatok! Mert tanítás indul ki tőlem, és igazságomat a népek világosságává teszem egy szempillantás alatt.
5 Sta per venire il mio giusto, il Salvatore, ch'io mando, s'è messo per istrada, e le braccia mie reggeranno i popoli: me aspetteranno le isole, e nel braccio mio spereranno.	5 Közel van igazságom, kiindult szabadításom, és karom megítéli a népeket; rám várnak a szigetek, és karomban reménykednek.
6 Alzate al cielo gli occhi vostri, e mirate giù in terra: perocché i cieli svaniranno come fumo, e la terra si consumerà come una veste, e i suoi abitatori periranno com'ella. Ma la salute ch'io mando, starà in sempiterno, e non verrà meno la mia giustizia.	6 Emeljétek az égre szemeteket, és tekintsetek a földre le! Mert az ég, mint a füst, elenyészik, a föld, mint a ruha, szétfoszlik, és lakói, mint a szúnyogok, elpusztulnak; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem szűnik meg.
7 Udite me voi, che sapete quello, che è giusto, popolo mio, nel cuor di cui è la mia legge: Non temete gli obbrobri degli uomini, non temete le loro bestemmie;	7 Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, nép, melynek szívében van tanításom! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkaiktól ne ijedjetek meg!
8 Imperocché gli consumerà il venne come una veste, e come lana saran divorati dalla tignuola: ma la salute, ch'io mando, starà in sempiterno, e la mia giustizia per tutte le generazioni.	8 Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly, és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg; de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
9 Alzati, alzati, ammantati di fortezza, o braccio del Signore: alzati come negli antichi giorni, e alle passate etadi. Non se' tu quello, che percuotesti il superbo, feristi il dragone!	9 Ébredj, ébredj, öltözz erőbe, az Úrnak karja! Ébredj, mint a hajdankor napjaiban, a régmúlt nemzedékek idején! Vajon nem te vagy, aki kettéhasítottad Ráhábot, aki átdöfted a sárkányt?
10 Non se' tu quello, che seccasti il mare, le acque dell'abisso tempestoso, che nel profondo del mare facesti strada, per cui passassero i deliberati?	10 Vajon nem te vagy, aki kiszárítottad a tengert, a nagy mélység vizét, s aki úttá változtattad a tenger mélyét, hogy átkeljenek a megváltottak?
11 Adesso pure quei, che il Signore ha redenti ritorneranno, e verranno a Sionne cantando laude, coronati di sempiterna allegrezza, gaudio, e allegrezza avran costante, e fuggirà il dolore, e i gemiti.	11 Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök öröm lesz a fejük felett; vidámság és öröm éri őket, elfut a bánat és a sóhaj.
12 Io, io stesso vi consolerò: chi se' tu, che tema un uom mortale, e un figliuolo dell'uomo, che seccherà come l'erba?	12 Én, én vagyok vigasztalótok! Ki vagy te, hogy félj halandó embertől, ember fiától, aki olyan, mint a fű?
13 E ti se' scordato del Signor, che ti fece, che distese i cieli, e fondò la terra: e tutto di hai avuto paura del furor di colui, che ti affliggeva, e si preparava a sterminarti: dov'è adesso il furor del tiranno?	13 Megfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kifeszítette az eget, és megalapozta a földet; és féltél szüntelenül, egész nap a sanyargató haragjától, aki pusztításra készült. De hol van már a sanyargató haragja?
14 Presto verrà colui, che viene ad aprire: egli non farà morire fino allo esterminio, e il pane di lui non verrà meno.	14 Gyorsan kiszabadul a megkötözött, nem hal meg a veremben, és nem fogy el kenyere.
15 Ed io sono il Signore Dio tuo che sconvolgo il mare, e gonfiano i suoi flutti. Signor degli eserciti è il nome mio.	15 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki felkavarom a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek Ura az én nevem.
16 A te ho poste in bocca le mie parole, e ti ho custodito all'ombra della mia mano, affinchè tu pianti i cieli, e fondi la terra, e dica a Sionne: Tu se' il mio popolo.	16 Szádba helyeztem igéimet, és kezem árnyékával takartalak be, amikor kifeszítettem az eget, és megalapoztam a földet, s azt mondtam Sionnak: »Az én népem vagy.«
17 Alzati, alzati, levati su, o Gerusalemme, tu che dalla man del Signore hai bevuto il calice dell'ira sua, hai bevuto il calice sonnifero fino al fondo, lo hai succhiato sino alla feccia.	17 Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem, aki kiittad az Úr kezéből haragjának kelyhét; a kábító serleget kiittad, kiürítetted.
18 Tra tutti i figli, che ella ha generati, non è chi sia a lei di sostegno, e tra tutti i figliuoli, che ella ha allevati, non è chi la prenda per mano.	18 Nincs senki, aki törődjék vele, összes fia közül, akiket szült; és nincs senki, aki megfogja kezét, összes fia közül, akiket felnevelt.
19 Due son le sciagure, che hai in contrate. Chi si affliggerà per te? Devastazione, e sterminio, e fame, e spada. Chi ti consolerà?	19 Két dolog ért téged; ki szánakozik rajtad? Pusztulás és összeomlás, éhínség és kard; ki vigasztal meg téged?
20 I tuoi figliuoli giaccion per terra, stanno assopiti a' capi di tutte le strade, come un orige preso alla rete: satolli d'ira del Signore, e di sua vendetta.	20 Fiaid ájultan feküdtek minden utcasarkon, mint hálóba került gazella, eltelve az Úr haragjával, Istenednek fenyegetésével.
21 Per questo ascolta tu poverina, ed ebbra, ma non di vino.	21 Ezért halld ezt, te szegény, aki részeg vagy, de nem bortól!
22 Queste cose dice il tuo Dominatore, il Signore, e Dio tuo, che combatterà pel suo popolo: Ecco che io ho a te tolto di mano il calice sonnifero, la feccia del calice dell'ira mia, tu nol beverai mai più.	22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, aki perbe száll népéért: »Íme, kiveszem kezedből a kábító kelyhet, haragom serlegét; nem iszod azt többé.
23 E porrollo in mano a quelli, che ti hanno umiliata, e hanno detto a te: prostrati, affinchè noi passiamo; e tu desti il tuo corpo come terra, e come strada a que', che passavano.	23 Megalázóid kezébe teszem, akik azt mondták neked: ‘Hajolj meg, hadd menjünk át rajtad!’ S olyanná tetted hátadat, mint a föld, és mint az utca a járókelőknek.«