1 Annunzio pesante contro Damasco: Ecco che Damasco finirà d'esser città, e resterà come un mucchio di pietre di una rovina. | 1 Kijelentés Damaszkusz ellen. »Íme, Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik. |
2 Le citta di di Aroer sono lasciate ai greggi, ed ivi riposeranno, né saravvi chi ne gli scacci. | 2 Elhagyottá lesznek Ároer városai, a nyájaknak jutnak, s azok ott heverésznek, anélkül, hogy valaki megzavarná őket. |
3 Ed Ephraim non avrà più il suo sostegno, né Damasco il reame; e sarà degli avanzi della Siria, come de' gloriosi figliuoli d'Israele, dice il Signore degli eserciti. | 3 Eltűnik az erőd Efraimból, a királyság Damaszkuszból, és Szíria maradéka úgy elpusztul, mint Izrael fiainak dicsősége, – mondja a Seregek Ura. – |
4 E in quel giorno sarà annichilata la gloria della casa di Giacobbe, e la pinguedine della carne di lei smagrirà. | 4 Ez történik majd azon a napon: megfogyatkozik Jákob dicsősége, és húsának kövérsége lesoványodik. |
5 Ed ei sarà come uno, che va a spigolare dopo la messe, e colla mano raccoglie le spighe, che restano, ed ei sarà come uno, che vada in cerca di spighe nella valle di Raphaim. | 5 Úgy lesz, mint amikor az arató összefogja az álló gabonát, és sarlójával learatja a kalászokat; úgy lesz, mint amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében: |
6 E rimarrà di lui quasi un raspollo, e come dopo scosso l'ulivo due, o tre ulive rimangono alla punta di un ramo ovver quattro, o cinque de' frutti di lu alla vetta della pianta, dice il Signore Dio d'Israele. | 6 csak néhány szem marad belőle; s mint amikor az olajfa termését leverik: két-három bogyó marad koronája tetején, vagy négy-öt a gyümölcsfa ágain« – mondja az Úr, Izrael Istene. |
7 In quel giorno si umilierà l'uomo dinanzi al suo Fattore, e gli occhi di lui saranno rivolti al Santo di Israele: | 7 Azon a napon az ember majd Alkotójára tekint, és szeme Izrael Szentjére néz; |
8 E non si incurverà davanti agli altari, che furon lavoro delle mani, e non darà più un'occhiata a' boschi, e a' delubri, che furon fatti da lui. | 8 nem tekint az oltárokra, keze műveire, és nem néz arra, amit ujjai alkottak, a fákra és az oszlopokra. |
9 In quel giorno le sue città forti saranno abbandonate, come gli aratri, e le biade furono abbandonate all'arrivo de' figliuoli d'Israele: cosi tu sarai abbandonata. | 9 Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint a magányos erdők és hegycsúcsok, amelyeket elhagytak Izrael fiai elől. Pusztasággá válik, |
10 Perchè ti se' scordata di Dio tuo Salvatore, né avesti in memoria il forte tuo difensore: per questo tu pianterai pianta fedele, e seminerai semenza straniera. | 10 mert megfeledkeztél szabadító Istenedről, és erős Kőszikládra nem emlékeztél. Ezért ültetsz tetszetős ültetvényeket, ezért veted el idegen cserjék magvait. |
11 E allorché tu piantasti, venne fuor la lambrusca, e la tua semenza al mattino fiorì: la messe è a te tolta quando dovea raccogliersi, e ti dorrà grandemente. | 11 Az ültetés napján körülkeríted, és reggelre magodat kivirágoztatod. De odalesz az aratás a betegség napján, és a fájdalom gyógyíthatatlan lesz. |
12 Guai alla moltitudine del popolo, numeroso come i molti flutti del mar fremente: e alla turba romoreggiante, come romoreggian le molte acque. | 12 Jaj, zúg a számtalan nép, zúgnak, mint a tengerek zúgása! Morajlanak a nemzetek: mint hatalmas vizek moraja, úgy háborognak. |
13 I popoli faran romore, come le acque, che inondano. E Dio gli sgriderà, ed ei fuggiranno lontano, e saran dispersi, come sui monti la polvere al soffiare del vento, e come un globo di fumo al levarsi della bufera. | 13 A nemzetek, mint nagy vizek moraja, úgy zúgnak. Ha ő megfenyíti azokat, messzire futnak, és elsodródnak, mint pelyva a hegyeken a széltől, és mint kóró a szélvihartól. |
14 Al tempo della sera, ecco ch'ei danno turbamento, alla mattina ei più non sono. Tale è la mercede di quelli, che ci han devastati, e la sorte di quelli, che ci han saccheggiati. | 14 Az est idején, íme, itt a rémület, és reggelre már nincsenek többé! Ez lesz az osztályrésze fosztogatóinknak, és a sorsa azoknak, akik minket kirabolnak. |