Giobbe 29

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - E continuò Giobbe, riprendendo la sua sentenza, e disse:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 «Oh! se io potessi tornare come ai mesi di prima, come ai giorni in cui Dio mi custodiva!	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 Allorchè splendeva la sua lucerna sul mio capo, e alla sua luce camminavo fra le tenebre!	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 Com'ero ai giorni di mia giovinezza, allorchè Dio segretamente stava nella mia tenda;	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 quando l'Onnipotente era meco, e attorno a me stavano i miei ragazzi;	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 quando i miei piedi guazzavano nella pannae dal sasso scaturivano per me ruscelli d'olio;	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 quando, incamminandomi verso la porta della città, mi preparavano il seggio sulla piazza!	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 Vedendomi, i giovani si nascondevano, i vecchi s'alzavano e rimanevano in piedi;	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 i maggiorenti cessavano di parlare, mettendosi il dito sulla bocca:	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 i nobili ritenevano la lor voce, e la lor lingua s'attaccava al palato.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 L'orecchio che udiva mi proclamava beato, e l'occhio che vedeva mi testimoniava [la lode];	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 giacchè io liberavo il povero che gridava [al soccorso], e l'orfano che non aveva difensore:	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 la benedizione del pericolante veniva su di me, e al cuor della vedova porgevo io conforto;	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 di giustizia io m'ammantavo, e mi rivestivocome di manto e diadema del mio diritto.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 L'occhio io fui per il cieco, e il piede fui per lo storpio;	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 dei poveri ero io il padre, e la difesa di chi m'era ignoto io m'assumevo con zelo;	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 spezzavo io le zanne del malvagio, e da' suoi denti cacciavo fuori la preda.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 E dicevo: - Nel mio niduccio io morirò, e come la palma moltiplicherò i miei giorni;	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 La mia radice s'espande verso l'acque , e la rugiada dimora sui miei rami;	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 la mia gloria sempre si rinnova, e l'arco mio in mia mano ringiovanisce! -	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Coloro che mi ascoltavano aspettavano la decisione, e tacevano intenti al mio consiglio;	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 dopo le mie parole non ardivano replicare, e su di essi cadeva a stille il mio discorso:	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 aspettavano me come la pioggia, aprendo la loro bocca come [terreno] a pioggia tardiva.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Se talvolta io sorridevo loro, ad essi non pareva vero, e lo splendore del mio volto non cadeva invano.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Quando gradivo andare da loro, mi assidevo per primo: e pur sedendo qual re in mezzo alle schiere, ero tuttavia consolatore degli afflitti.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.