Psalmi 50

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem. Psalmus David,	1 Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig.
2 cum venit ad eum Nathan propheta, quando intravit ad Bethsabee.	2 Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.
3 Miserere mei, Deus, secundum magnam misericordiam tuam ; et secundum multitudinem miserationum tuarum, dele iniquitatem meam.	3 Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg.
4 Amplius lava me ab iniquitate mea, et a peccato meo munda me.	4 Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:
5 Quoniam iniquitatem meam ego cognosco, et peccatum meum contra me est semper.	5 »Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.«
6 Tibi soli peccavi, et malum coram te feci ; ut justificeris in sermonibus tuis, et vincas cum judicaris.	6 Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet.
7 Ecce enim in iniquitatibus conceptus sum, et in peccatis concepit me mater mea.	7 »Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok.
8 Ecce enim veritatem dilexisti ; incerta et occulta sapientiæ tuæ manifestasti mihi.	8 Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.
9 Asperges me hyssopo, et mundabor ; lavabis me, et super nivem dealbabor.	9 Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat.
10 Auditui meo dabis gaudium et lætitiam, et exsultabunt ossa humiliata.	10 Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben.
11 Averte faciem tuam a peccatis meis, et omnes iniquitates meas dele.	11 Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém.
12 Cor mundum crea in me, Deus, et spiritum rectum innova in visceribus meis.	12 Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkerekség, s mindaz, ami betölti.
13 Ne projicias me a facie tua, et spiritum sanctum tuum ne auferas a me.	13 Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét?
14 Redde mihi lætitiam salutaris tui, et spiritu principali confirma me.	14 Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;
15 Docebo iniquos vias tuas, et impii ad te convertentur.	15 Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.«
16 Libera me de sanguinibus, Deus, Deus salutis meæ, et exsultabit lingua mea justitiam tuam.	16 A bűnöshöz azonban így szól az Isten: »Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet?
17 Domine, labia mea aperies, et os meum annuntiabit laudem tuam.	17 Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat.
18 Quoniam si voluisses sacrificium, dedissem utique ; holocaustis non delectaberis.	18 Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél.
19 Sacrificium Deo spiritus contribulatus ; cor contritum et humiliatum, Deus, non despicies.	19 Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt.
20 Benigne fac, Domine, in bona voluntate tua Sion, ut ædificentur muri Jerusalem.	20 Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé.
21 Tunc acceptabis sacrificium justitiæ, oblationes et holocausta ; tunc imponent super altare tuum vitulos.	21 Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.
	22 Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!
	23 Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.«