Psalmi 37

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Psalmus David, in rememorationem de sabbato.	1 Dávidtól. Ne irigykedj az elvetemültekre, ne féltékenykedj a gonosztevőkre;
2 Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me :	2 Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak, s elfonnyadnak mint a zöldellő növény.
3 quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt mihi, et confirmasti super me manum tuam.	3 Bízzál az Úrban s a jót cselekedd, akkor a földön fogsz lakni és betelsz hűséggel.
4 Non est sanitas in carne mea, a facie iræ tuæ ; non est pax ossibus meis, a facie peccatorum meorum :	4 Az Úrban leld gyönyörűséged, s ő megadja neked szíved kéréseit.
5 quoniam iniquitates meæ supergressæ sunt caput meum, et sicut onus grave gravatæ sunt super me.	5 Tárd fel az Úr előtt utadat, bízzál benne, ő majd eligazít.
6 Putruerunt et corruptæ sunt cicatrices meæ, a facie insipientiæ meæ.	6 Mint a világosságot, felragyogtatja igazságod, és mint a delet, jogodat.
7 Miser factus sum et curvatus sum usque in finem ; tota die contristatus ingrediebar.	7 Csendesülj el az Úrban és várd őt. Ne irigykedj arra, akinek szerencsés az útja, se arra az emberre, akinek cselekvése álnok.
8 Quoniam lumbi mei impleti sunt illusionibus, et non est sanitas in carne mea.	8 Állj el a haragtól és hagyd a bosszúságot; Ne irigykedj, hogy bűnbe ne essél,
9 Afflictus sum, et humiliatus sum nimis ; rugiebam a gemitu cordis mei.	9 mert kiirtás vár a gonosztevőkre, s az Úrban bízók öröklik a földet.
10 Domine, ante te omne desiderium meum, et gemitus meus a te non est absconditus.	10 Kevés idő múlva a bűnös már nem lesz, a helyét sem találod, ha keresed.
11 Cor meum conturbatum est ; dereliquit me virtus mea, et lumen oculorum meorum, et ipsum non est mecum.	11 A szelídek pedig öröklik a földet, és élvezik a béke teljességét.
12 Amici mei et proximi mei adversum me appropinquaverunt, et steterunt ; et qui juxta me erant, de longe steterunt : et vim faciebant qui quærebant animam meam.	12 Les a bűnös az igazra, fogát vicsorítja rá.
13 Et qui inquirebant mala mihi, locuti sunt vanitates, et dolos tota die meditabantur.	13 Ám az Úr kineveti őt, mert előre látja, hogy eljön az ő napja.
14 Ego autem, tamquam surdus, non audiebam ; et sicut mutus non aperiens os suum.	14 A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik íjukat, hogy elejtsék a szegényt és a szűkölködőt, hogy megöljék az igaz úton járót.
15 Et factus sum sicut homo non audiens, et non habens in ore suo redargutiones.	15 De saját szívükbe hatol a kardjuk, s összetörik íjuk.
16 Quoniam in te, Domine, speravi ; tu exaudies me, Domine Deus meus.	16 Többet ér a kevés az igaznak, mint sok bűnösnek a gazdagsága;
17 Quia dixi : Nequando supergaudeant mihi inimici mei ; et dum commoventur pedes mei, super me magna locuti sunt.	17 Mert összetörik a bűnösök karja, de az Úr erőt ad az igaznak.
18 Quoniam ego in flagella paratus sum, et dolor meus in conspectu meo semper.	18 Ismeri az Úr az ártatlanok napjait, s örökségük örökre megmarad.
19 Quoniam iniquitatem meam annuntiabo, et cogitabo pro peccato meo.	19 Rossz időkben sem vallanak szégyent, s az éhség napjaiban is jóllaknak.
20 Inimici autem mei vivunt, et confirmati sunt super me : et multiplicati sunt qui oderunt me inique.	20 A bűnösök azonban elvesznek, s az Úr ellenségei eltűnnek, mint a mezők ékessége, eltűnnek, miként a füst.
21 Qui retribuunt mala pro bonis detrahebant mihi, quoniam sequebar bonitatem.	21 Kölcsönre szorul majd a bűnös és megfizetni nem tudja, de az igaz megkönyörül majd és adakozik.
22 Ne derelinquas me, Domine Deus meus ; ne discesseris a me.	22 Mert az ő áldottai öröklik a földet, az átkozottak pedig elvesznek.
23 Intende in adjutorium meum, Domine Deus salutis meæ.	23 Az Úr teszi szilárddá az ember lépteit, és útjában kedvét leli.
	24 Ha el is esik, sem üti meg magát, mert az Úr alátartja kezét.
	25 Ifjú voltam, meg is öregedtem, de sohasem láttam az igazat elhagyottan, sem gyermekét kenyeret koldulni.
	26 Könyörül és adakozik szüntelen, és áldott lesz gyermeke.
	27 Kerüld a rosszat, jót cselekedj, hogy megmaradhass örökkön örökké!
	28 Mert az Úr szereti az igazságot, s szentjeit el nem hagyja. Örökre megbűnhődnek a gonoszok, és kipusztul az istentelenek magva;
	29 Az igazak pedig öröklik a földet, s örökkön örökké rajta laknak.
	30 Bölcsességet beszél az igaznak szája, és igazságot szól nyelve.
	31 Szívében van Istenének törvénye, s nem ingadozik lépése.
	32 Leselkedik a bűnös az igazra, és halálra keresi;
	33 De az Úr nem adja kezére, s nem ítéli el, ha ítéletet mond felette.
	34 Várd az Urat és őrizd meg útjait, ő majd felmagasztal és öröklöd a földet; Látni fogod a bűnösök vesztét.
	35 Láttam az istentelent amint mindenek fölé emelkedik, zöldellő cédrusként magasodik;
	36 De íme, már nem volt ott, amikor visszatértem, kerestem és nem találtam.
	37 Ügyelj az ártatlanságra és figyelj az igazságra: mert a békés embernek van jövője,
	38 De egy szálig elvesznek a gonoszok, a bűnösök jövője pusztulás.
	39 Megsegíti az Úr az igazakat, oltalmazójuk a szorongatás idején.
	40 Megsegíti őket az Úr és megszabadítja, megmenti a bűnösöktől és megsegíti őket, mert őbenne reméltek.