Psalmi 102

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ipsi David. Benedic, anima mea, Domino, et omnia quæ intra me sunt nomini sancto ejus.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Benedic, anima mea, Domino, et noli oblivisci omnes retributiones ejus.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis ; qui sanat omnes infirmitates tuas :	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 qui redimit de interitu vitam tuam ; qui coronat te in misericordia et miserationibus :	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 qui replet in bonis desiderium tuum ; renovabitur ut aquilæ juventus tua :	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 faciens misericordias Dominus, et judicium omnibus injuriam patientibus.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Notas fecit vias suas Moysi ; filiis Israël voluntates suas.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Miserator et misericors Dominus : longanimis, et multum misericors.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Non in perpetuum irascetur, neque in æternum comminabitur.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Non secundum peccata nostra fecit nobis, neque secundum iniquitates nostras retribuit nobis.	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 Quoniam secundum altitudinem cæli a terra, corroboravit misericordiam suam super timentes se ;	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 quantum distat ortus ab occidente, longe fecit a nobis iniquitates nostras.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Quomodo miseretur pater filiorum, misertus est Dominus timentibus se.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Quoniam ipse cognovit figmentum nostrum ; recordatus est quoniam pulvis sumus.	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 Homo, sicut f?num dies ejus ; tamquam flos agri, sic efflorebit :	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 quoniam spiritus pertransibit in illo, et non subsistet, et non cognoscet amplius locum suum.	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 Misericordia autem Domini ab æterno, et usque in æternum super timentes eum. Et justitia illius in filios filiorum,	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 his qui servant testamentum ejus, et memores sunt mandatorum ipsius ad faciendum ea.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Dominus in cælo paravit sedem suam, et regnum ipsius omnibus dominabitur.	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 Benedicite Domino, omnes angeli ejus : potentes virtute, facientes verbum illius, ad audiendam vocem sermonum ejus.	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 Benedicite Domino, omnes virtutes ejus ; ministri ejus, qui facitis voluntatem ejus.	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 Benedicite Domino, omnia opera ejus : in omni loco dominationis ejus, benedic, anima mea, Domino.	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«