Isaia 63

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Chi è questi, che viene da Edom, e di Bosra colla veste tinta di rosso? questi bello a vedersi nel suo paludamento, nella cui andatura spicca la sua molta possanza? Io sono, che parlo giustizia, e sono il protettore, che dà salute.	1 »Ki ez, aki Edomból jön, vérvörös ruhákban Boszrából? Ékes az öltözetében, büszkén lépdel ereje teljében.« »Én vagyok, aki igazságot szólok, és hatalmam van a szabadításra.«
2 Ma, e perchè rossa è la tua roba, e le tue vesti quasi di chi preme le uve nello strettoio?	2 »Miért vörös az öltözeted, és ruháid miért olyanok, mint a szőlőprésben taposóé?«
3 Io da me solo ho premuto il torchio, e delle genti nissuno è con me. Io gli ho spremuti nel mio furore, e nell'ira mia gli ho conculcati, e il sangue loro è schizzato sulla mia roba, ed ho macchiate tutte le mie vestimenta.	3 »Egyedül tapostam a sajtót, és a népek közül senki sem volt velem; összetapostam őket haragomban, és eltiportam őket indulatomban; ráfröccsent nedvük ruháimra, és egész öltözetemet beszennyeztem.
4 Perocché ecco il di fissato in cuor mio per la vendetta; l'anno della redenzione mia è venuto.	4 Mert bosszú napja van a szívemben, és megváltásom esztendeje elérkezett.
5 Mirai all'intorno, e non era chi porgesse la mano; cercai, e non v'ebbe chi desse aiuto: e mi diè salute il mio braccio, e l'ira mia ella stessa mi consortò.	5 Föltekintettem, de nem volt segítő, és csodálkoztam, hogy nincs támogató; de megszabadított engem saját karom, és indulatom támogatott engem.
6 E nel furor mio conculcai i popoli, e della mia indignazione gli inebriai, e gettai a terra la loro fortezza.	6 Népeket tapostam el haragomban, összezúztam őket indulatomban, és a földre csurgattam nedvüket.«
7 Io mi ricorderò delle misericordie del Signore, e loderò il Signore per tutte le cose, che ha fatte per noi il Signore, e per la moltitudine de' beni donati da lui alla casa d'Israele secondo la sua benignità; e secondo la moltitudine delle sue misericordie.	7 Az Úr kegyességét emlegetem, az Úr dicső tetteit, mindazt, amit velünk tett az Úr; és nagy jóságát Izrael háza iránt, amit velük tett irgalmassága szerint és kegyességének nagysága szerint.
8 Ed ei disse: Certamente egli è il popol mio, sono figli, non mi rinnegheranno: ed egli fu lor Salvatore.	8 Ezt mondta: »Mégis az én népem ők, fiaim, akik nem lesznek hűtlenek«; és szabadítójukká lett.
9 Di qualunque loro tribolazione egli non fu tribolato; e l'Angelo, che sta a lui davanti, li salvò: pella sua carità, e per sua benignità li riscattò, e li sostentò, e gl'ingrandì in ogni tempo.	9 Minden nyomorúságukban nem követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket; szeretetében és szánalmában maga váltotta meg őket; felemelte és hordozta őket a hajdankornak minden napján.
10 Ma eglino provocarono ad ira, e contristaron lo spirito del suo Santo, ed ei diventò loro nemico, ed ei medesimo li conquise.	10 Ők azonban ellenkeztek, és megszomorították szent lelkét; ezért ellenségükké vált, és ő maga harcolt ellenük.
11 Ma si ricordò degli antichi giorni di Mosè, e del suo popolo. Dov' è colui, che dal mare li trasse con que', che pastori erano del suo gregge? Dov'è colui, che in mezzo a loro pose lo spirito del suo Santo?	11 De visszaemlékeztek a hajdankor napjaira, Mózesre és népére. Hol van, aki felhozta őket a tengerből, nyájának pásztorával együtt? Hol van, aki bensejébe helyezte az ő szent lelkét?
12 Che stando al fianco di Mosè lo condusse col braccio della sua maestà, che in faccia ad essi divise le acque, per acquistarne rinomanza sempiterna?	12 Aki vezette Mózes jobbját dicső karjával; aki kettéhasította előttük a vizet, hogy örök nevet szerezzen magának;
13 Che per mezzo agli abissi guidolli, come si fa di un cavallo, che in piano deserto non ha inciampo.	13 aki vezette őket a mélységekben, mint a lovat a pusztában, úgyhogy nem botlottak meg?
14 Come giumento, che scende per una valle, lui condusse lo spirito del Signore: così tu (o Dio) fosti condottier del tuo popolo per farti nome di gloria.	14 Ahogy az állatot, mely leereszkedik a völgybe, megpihenteti az Úr lelke, úgy vezetted népedet, hogy dicső nevet szerezz magadnak.
15 Pon mente dal cielo, e mira dal luogo santo, dove abiti tu, e la tua gloria: dov'è il tuo zelo, e la tua fortezza, la compassione delle tue viscere, e la molta tua misericordia? Elle si sono rattenute riguardo a me.	15 Tekints le az égből, és lásd, szent és dicső lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad? Bensőd felindulása és irgalmasságod távol maradnak tőlem.
16 Ma tu se' il nostro padre, e Abramo non ci conosce, e Israele non sa chi noi siamo. Tu, Signore, padre nostro, redentor nostro, questo è ab eterno il tuo nome.	16 Mégis te vagy a mi atyánk! Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te vagy, Uram, a mi atyánk, Megváltónk a te neved öröktől fogva.
17 E perchè, o Signore, facesti tu, che noi deviassimo dalle tue vie; indurasti il cuor nostro, onde noi non avessimo timore di te? Volgiti a noi per amore de' servi tuoi, e delle tribù, che son tua eredità.	17 Miért hagyod, Uram, hogy letévedjünk útjaidról? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza szolgáid miatt, örökséged törzsei miatt!
18 Come di cosa da nulla si son fatti padroni del tuo popolo santo: i nostri nemici han conculcato il tuo santuario.	18 Rövid idő alatt birtokba vették szent népedet, ellenségeink taposták szentélyedet.
19 Siam divenuti come da principio, quando tu non avevi preso dominio di noi, e noi non portavamo il tuo nome.	19 Olyanok lettünk, mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva, akiket nem a te nevedről neveztek el. Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál! Színed előtt a hegyek megrendülnének!