Giobbe 41

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Non c'è audace che voglia eccitarlo, perchè chi può resistere alla presenza sua?	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 Chi ha dato a me prima, onde io a lui restituisca? tutte le cose che stanno sotto al cielo, son mie!	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 Non voglio tacere circa le sue membra, e circa la forza e bellezza di sua armatura.	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 Chi ha scoperto il disopra del suo manto, e in mezzo alla sua bocca chi è penetrato?	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 Le porte del suo muso chi mai le ha aperte? attorno alle sue zanne dimora il terrore.	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 Il suo corpo è come di scudi fusi insieme, composto di squame che combaciano:	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 l'una con l'altra è congiunta, neppure un soffio passa tra loro;	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 l'una all'altra aderisce, e si tengono in guisa da non separarsi.	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 Il suo starnuto è uno splendor di fuoco, e gli occhi suoi come le ciglia dell'aurora;	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 dalla sua bocca escono faci, come fiaccole di vivo fuoco;	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 dalle sue froge vien fuori fumo, come da caldaio acceso e bollente:	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 il suo soffio accende tizzoni, ed una vampa dalla sua bocca esce.	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 Nel suo collo risiede la forza, dinanzi a lui precede la squallidezza.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 Le membra delle sue carni sono compatte: lanciandosi contro esso fulmini, non si volgono altrove.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 Il suo cuore è duro come pietra, e saldo come l'incudine del fucinatore.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 Quand'esso si rizza ne temono gli angeli, e sbigottiti si discolpano.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 La spada che lo assale non resiste, nè la lancia, nè la corazza.	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 Reputa egli come paglia di ferro, come legno putrido il bronzo.	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 Non lo mette in fuga l'arciere, in stoppa si cambiano per lui le pietre di fionda.	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 Come stoppa egli reputa la mazza, della lancia imbrandita esso si burla.	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 Sotto di lui vi sono raggi di sole, egli giace sull'orlo come fosse fango.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 Fa bollire come caldaia il profondo mare, lo riduce come a un [vaso d']unguento che spuma;	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 dietro a lui risplende il sentiero, si crederebbe che l'abisso sia canuto.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Non v'è sulla terra una forza somigliante a lui, che fu fatto per non temer nessuno;	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 ogni essere eccelso egli mira [con disprezzo], è re su tutti i figli di fierezza.»	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«