Giobbe 41

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Non quasi crudele io lo susciterò: perocché chi può resistere alla mia faccia?	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 Chi prima a me diede ond'io debba rendergli? Tutto è mio quanto si trova sotto del cielo.	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 Non avrò riguardo a lui, né all'efficacia delle parole fatte apposta per muovere a compassione.	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 Chi scoprirà la superficie della sua veste, e chi entrerà nel mezzo della sua gola?	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 Chi aprirà le porte della sua faccia? Intorno a' suoi denti sta il terrore.	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 Il suo corpo è come scudi di bronzo fatti al getto, e costrutto di squamme conteste insieme.	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 L'una si unisce all'altra, e non resta tra d'esse veruno spiraglio:	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 E attaccata l'una all'altra, e si tengono in guisa, che mai saran separate.	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 S'egli starnuta getta scintille al fuoco, e gli occhi di lui qual è la luce del mattino.	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 Dalla bocca di lui escone facelle come tizzoni di fuoco acceso.	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 Dalle narici di lui esce fumo, come da bollente caldaia.	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 Il suo fiato accende i carboni, ed escon fiamme dalla sua bocca.	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 Nel suo collo sta la fortezza, e innanzi a lui va la fame.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 Le membra del suo corpo sono ben compatte tra di loro; lancerà (Dio) sopra di lui i fulmini, ed egli non passerà ad altro luogo.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 Il cuore di lui è duro come la pietra, e saldo come l'incudine battuta da martello.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 Quand'egli si alza su ritto, gli Angeli ne prendon paura, e sbigottiti ricorrono alle espiazioni.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 Se uno lo assalisce, né spada, né lancia, né usbergo non son buoni contro di lui:	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 Perocché egli il ferro disprezzerà come paglia, e il bronzo come fracido legno.	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 L'uomo valente in arco noi metterà in fuga; paglia secca divengon per lui i sassi de' frombolatori.	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 Stimerà come secca paglia il martello, e della lancia imbrandita si burlerà.	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 Egli avrà sotto di se i raggi del sole, e si metterà a giacere sopra l'oro come sul fango.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 Farà bollire come una caldaia il mar profondo, e renderallo come un pentolo di unguenti, che gorgoglian sul fuoco.	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Lascia dietro di se lucente il sentiero, e da all'abisso il colore della vecchiezza.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Non v'ha possanza sulla terra, che a lui si paragoni, il quale fu fatto per non aver paura d'alcuno.	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 Tutte le alte cose egli sprezza; egli è il re di tutti i figliuoli della superbia.	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«