Psalmi 49

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Psalmus Asaph. Deus deorum Dominus locutus est, et vocavit terram a solis ortu usque ad occasum.	1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
2 Ex Sion species decoris ejus :	2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
3 Deus manifeste veniet ; Deus noster, et non silebit. Ignis in conspectu ejus exardescet ; et in circuitu ejus tempestas valida.	3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!
4 Advocabit cælum desursum, et terram, discernere populum suum.	4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.
5 Congregate illi sanctos ejus, qui ordinant testamentum ejus super sacrificia.	5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
6 Et annuntiabunt cæli justitiam ejus, quoniam Deus judex est.	6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
7 Audi, populus meus, et loquar ; Israël, et testificabor tibi : Deus, Deus tuus ego sum.	7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.
8 Non in sacrificiis tuis arguam te ; holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper.	8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9 Non accipiam de domo tua vitulos, neque de gregibus tuis hircos :	9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,
10 quoniam meæ sunt omnes feræ silvarum, jumenta in montibus, et boves.	10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11 Cognovi omnia volatilia cæli, et pulchritudo agri mecum est.	11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.
12 Si esuriero, non dicam tibi : meus est enim orbis terræ et plenitudo ejus.	12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 Numquid manducabo carnes taurorum ? aut sanguinem hircorum potabo ?	13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.
14 Immola Deo sacrificium laudis, et redde Altissimo vota tua.	14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Et invoca me in die tribulationis : eruam te, et honorificabis me.	15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.
16 Peccatori autem dixit Deus : Quare tu enarras justitias meas ? et assumis testamentum meum per os tuum ?	16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.
17 Tu vero odisti disciplinam, et projecisti sermones meos retrorsum.	17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,
18 Si videbas furem, currebas cum eo ; et cum adulteris portionem tuam ponebas.	18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.
19 Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinnabat dolos.	19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
20 Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuæ ponebas scandalum.	20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.
21 Hæc fecisti, et tacui. Existimasti inique quod ero tui similis : arguam te, et statuam contra faciem tuam.	21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.
22 Intelligite hæc, qui obliviscimini Deum, nequando rapiat, et non sit qui eripiat.
23 Sacrificium laudis honorificabit me, et illic iter quo ostendam illi salutare Dei.