Giobbe 39

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Sai forse tu il tempo in cui figliano le stambecche fra le rupi, ovvero hai tu osservato le cerve quando partoriscono?	1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2 Conti tu i mesi di loro gravidanza, e conosci tu il tempo del loro parto?	2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3 S'accosciano esse sul feto per partorire, ed emettono gemiti:	3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4 si separano da esse i loro nati e vanno alla pastura, s'allontanano nè ad esse ritornano.	4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5 Chi ha mandato libero l'onagro, e i suoi legami chi li ha sciolti?	5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6 Ad esso io diedi il deserto quale casae qual sua dimora la terra di salsuggine.	6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7 Disprezza egli il tumulto della città, e urla di mandriano non ascolta;	7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8 visita torno torno i monti del suo pascolo, e ogni verde zolla egli ricerca.	8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9 Vorrà forse servirti il rinoceronte, ovvero starsene alla tua mangiatoia?	9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10 Legherai tu forse il rinoceronte col tuo giogo all'aratro, ovvero erpicherà esso le zolle delle valli dietro a te?	10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11 Faresti forse assegnamento sulla grande sua forza, e affideresti a lui i tuoi proventi [agricoli]?	11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12 Spereresti forse ch'esso [trebbiando] ti renda la tua sementa, radunandola sulla tua aia?	12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13 La penna dello struzzo è forse simile alle penne della cicogna e dello sparviere?	13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14 Quando esso abbandona le sue uova in terra, le scaldi forse tu nella polvere?	14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15 Esso si scorda che un piede le può calpestare, e le fiere del campo le schiacciano.	15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16 È crudele verso i suoi figli, come non fossero suoi, sperde le sue fatiche senza che vi sia alcuna minaccia.	16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17 Dio infatti l'ha privato di sapienza, nè gli ha impartito intelligenza;	17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18 tuttavia, quando è tempo, stende in alto le ali, si burla del cavallo e del suo cavaliere.	18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19 Dai forse al cavallo vigoria, o nel suo collo immetti tu il nitrito?	19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20 Lo fai forse saltare come una cavalletta, nella magnificenza del suo sbuffare terribile?	20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21 L'unghia sua scava la terra, ed esulta, con violenza scagliasi incontro agli armati;	21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22 disprezza esso il timore, non la cede di fronte alla spada.	22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23 Addosso a lui tintinna la faretra, vibrano la lancia e lo scudo.	23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24 Spumante e fremente divora la terra, nè si tien fermo allo squillar di tromba.	24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25 Udendo la tromba esclama: - Ih! Ih! -fiuta da lungi la battagliale grida dei condottieri e il clamor dell'esercito.	25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26 Forse per tua bravura si veste di piume lo sparviere, ed espande l'ali sue verso il mezzogiorno?	26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27 Forse per tuo comando si leva in alto l'aquila, e in luoghi eccelsi pone il suo nido?	27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28 Sulle rupi essa abita, e dimorasu scoscese rocce e inaccessibili gioghi:	28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29 di là essa scruta la preda, da lungi i suoi occhi esplorano.	29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30 I suoi piccoli lambiscono sangue, e ovunque sia un cadavere, subito essa ritrovasi.»	30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«
31 E soggiungendo il Signore, disse a Giobbe:
32 «Chi vuol contendere con Dio, s'acquieta forse così facilmente? eppur chi fa riprensioni a Dio, gli deve rispondere.»
33 Rispose allora Giobbe al Signore e disse:
34 «Ho parlato con leggerezza; che cosa potrei io rispondere? la mia mano sulla mia bocca io pongo.
35 Ho parlato una prima volta, e vorrei non aver parlato: e poi una seconda, ma non replicherò più.»