1 - Ma Giobbe rispose e disse: | 1 És felelt Jób, és ezt mondta: |
2 «A chi hai tu dato aiuto? forse ad uno spossato? hai forse tu sostenuto il braccio di chi non ha vigoria? | 2 »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek? és erőtlennek karját gyámolítod? |
3 A chi hai dato consiglio, forse a chi non ha sapienza? mettendo in mostra la tua grande accortezza? | 3 Kinek adtál tanácsot? Annak talán, aki bölcsesség nélkül van, és kimutattad bőséges okosságodat? |
4 Chi mai hai tu voluto ammaestrare, se non colui da cui parte l'ispirazione? | 4 Kit akarsz kitanítani? Talán őt, aki az életpárát teremtette? |
5 Ecco, sotto le acque stanno gemendo i gigantie coloro che dimorano con essi; | 5 Íme, nyögnek az árnyszellemek a vizek és azok lakói alatt; |
6 nudi stanno gl'ìnferi dinanzi a Lui, nè [per Lui] l'abisso ha copertura alcuna: | 6 mez nélkül van az alvilág előtte, és nincsen leple az enyészet helyének, |
7 stendendo egli il settentrione sul vuoto, e sospendendo la terra sul nulla, | 7 az űr fölé feszíti ki az északot s a földet a semmi fölé függeszti, |
8 accogliendo le acque nelle sue nubi, sì che insieme non precipitino al basso. | 8 felhőibe kötözi a vizeket, hogy le ne szakadjanak egyszerre, |
9 Egli ricopre l'aspetto del suo soglio, spargendo sovr'esso la sua nuvolaglia; | 9 elleplezi trónja színét, és felhőjét teríti föléje, |
10 cerchiò un limite attorno alle acque, fino al terminar della luce con la tenebra. | 10 kört vont a vizek köré, odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek. |
11 Le colonne dei cieli traballano, restano attonite alla rampogna di Lui. | 11 Reszketnek az ég oszlopai, és megrémülnek intésére. |
12 Per la sua forza s'adunarono a un tratto i mari, con la sua intelligenza egli colpì il superbo. | 12 Ereje által fölkavarta a tengert, és értelmével szétzúzta Rahabot, |
13 Il soffio di Lui rese belli i cieli, e per l'assistenza della sua mano fu estratto il serpente tortuoso. | 13 lehelete ékesítette fel az eget, és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó. |
14 Ecco, questa non è che una parte delle sue gesta: e, ascoltando noi appena un debol sussurro del suo discorso, chi potrà reggere al tuono della sua grandezza?» | 14 Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak, ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk, fensége mennydörgését ki bírná felfogni?« |