Giobbe 15

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Eliphaz Themanites dixit:	1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:
2 “ Numquid sapiens respondebit sapientia ventosa et implebit vento urente stomachum suum?	2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?
3 Arguens verbis, quae nihil prosunt, et sententiis, quae nihil iuvant?	3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.
4 Tu autem pietatem dissolvis et detrahis meditationi coram Deo.	4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.
5 Docet enim iniquitas tua os tuum, et assumis linguam callidorum.	5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,
6 Condemnabit te os tuum et non ego, et labia tua respondebunt tibi.	6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!
7 Numquid primus homo tu natus es et ante colles formatus?	7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?
8 Numquid consilium Dei audisti et tibi attrahis sapientiam?	8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?
9 Quid nosti, quod nos ignoremus? Quid intellegis, quod nos nesciamus?	9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?
10 Et senes et antiqui sunt inter nos, multo vetustiores quam pater tuus.	10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!
11 Numquid parum tibi sunt consolationes Dei? Et verbum lene tecum factum?	11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.
12 Quid te elevat cor tuum, et cur attonitos habes oculos?	12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?
13 Quid vertis contra Deum spiritum tuum et profers de ore tuo huiuscemodi sermones?	13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?
14 Quid est homo, ut immaculatus sit, et ut iustus appareat natus de muliere?	14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?
15 Ecce, sanctis suis non fidit, et caeli non sunt mundi in conspectu eius;	15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.
16 quanto magis abominabilis et corruptus homo, qui bibit quasi aquam iniquitatem.	16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.
17 Ostendam tibi, audi me; quod vidi, narrabo tibi,	17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,
18 quod sapientes confitentur, et non celaverunt eos patres eorum:	18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,
19 quibus solis data est terra, et non transivit alienus per eos.	19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –
20 Cunctis diebus suis impius cruciatur, et numerus annorum incertus est tyranno.	20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.
21 Sonitus terroris semper in auribus illius, quasi, cum pax sit, vastator irruat in eum.	21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.
22 Non credit quod reverti possit de tenebris, cum sit destinatus gladio.	22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.
23 Cum se moverit ad quaerendum panem: “Ubinam?”, novit quod paratus sit in manu eius tenebrarum dies.	23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.
24 Terrebit eum tribulatio et angustia, vallabit eum sicut regem, qui praeparatur ad proelium.	24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,
25 Tetendit enim adversus Deum manum suam, et contra Omnipotentem roboratus est.	25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;
26 Cucurrit adversus eum erecto collo, spisso scuto armatus.	26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.
27 Operuit faciem eius crassitudo, et de lateribus eius arvina dependet.	27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;
28 Habitavit in civitatibus desolatis et in domibus desertis, quae in tumulos sunt redactae.	28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.
29 Non ditabitur, nec perseverabit substantia eius; nec mittet in terra radicem suam.	29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.
30 Non recedet de tenebris; ramos eius arefaciet flamma, et auferet ventus florem eius.	30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.
31 Ne credat vanitati errore deceptus, quia vanitas erit remuneratio eius.	31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;
32 Antequam dies eius impleantur, abscindentur, et ramus eius non virescet.	32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.
33 Laedetur quasi vinea in primo flore botrus eius, et quasi oliva proiciens florem suum.	33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;
34 Cangregatio enim impii sterilis, et ignis devorabit tabernacula eorum, qui munera libenter accipiunt.	34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,
35 Concepit dolorem et peperit iniquitatem, et venter eius praeparat dolos.	35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«