Giobbe 6

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ma Giobbe rispose, e disse:	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 Volesse Dio, che si pesassero sulla bilancia i peccati, pe' quali ho meritato l'ira e la miserai, ch'io sopporto.	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 Si vedrebbe questa più pesante, che l'arena del mare: per la qual cosa eziandio le mie parole piene son di dolore:	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 Perch' io porto in me fisse le frecce del Signore, delle quali il veleno beve il mio spirito, e i terrori mi assediano.	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Ragghia forse l'asino salvatico, quando ha dell'erba, o rugge il bue, allorché sta davanti a ben provvista mangiatoia?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 O si può egli mangiare una cosa insipida, senza condirla col sale? o può egli alcuno frustare una cosa, la quale gustata reca la morte?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Quelle cose, che io per l'avanti non avrei voluto toccare, sono adesso nelle mie strettezze mio cibo.	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Chi mi darà che sia adempiuta la mia richiesta, e che Dio mi conceda quel ch'io aspetto?	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 E che quegli, che ha principiato, egli stesso in polvere mi riduca; lasci agir la sua mano, e mi finisca?	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 E questa sia consolazione per me, che egli in affliggermi co' dolori, non mi risparmi, ed io non contradica alle parole del Santo.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 Imperocché qual fortezza è la mia per durare? o qual lite sarà il mio, ond'io mi regga colla pazienza?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 Non è fermezza di sasso la mia fermezza, né la mia carne è di bronzo.	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 Mirate com'io da me non posso aitarmi, e i miei più intimi si son ritirati da me.	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 Chiunque niega compassione all'amico, abbandona il timor del Signore.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 I miei fratelli sono andati lungi da me, come torrente che passa rapidamente le valli.	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 A quei che temono la brinata caderà addosso la neve.	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 Quando principieranno a dissiparsi, si perderanno, e ai primi calori si struggeranno là dove sono.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Tortuose sono le vie, per le quali camminano, si ridurranno in nulla, e periranno.	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 Considerate i sentieri di Thema, e le strade di Saba, e aspettate alcun poco.	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 Sono confusi di mia speranza: sono venuti sin presso a me, e restati coperti di rossore.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 In questo punto siete venuti, ed or in reggendo i mali miei v'inorridite.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Vi ho io forse detto: Portate, e donate a me qualche cosa de' vostri tesori?	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 Ovvero, liberatemi dal poter del nemico, e traetemi dalle mani de' potenti?	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Insegnatemi, e io mi tacerò: e dov'io fui forse ignorante, istruitemi.	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 Per qual motivo intaccate voi le parole di verità, mentre non v'ha tra voi chi possa riprendermi?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 I vostri studiati discorsi altro non son che rimproveri, e al vento gittate le parole.	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 Voi date adosso a un pupillo, e tentate di abbattere il vostro amico.	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Pur conducete a fine la vostra impresa: porgete l'orecchio, e vedete se io dica bugia.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Rispondete, vi prego, senza altercazioni; e ragionando secondo giustizia pronunziate sentenza.	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 E non troverete ingiustizia nella mia lingua, né per mia bocca parlerà la stoltezza.	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!