Giobbe 21

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Rispose Giobbe, e disse:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Ponete mente, vi prego, alle mie parole, e cangiate di opinione.	2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Soffrite che parli anch' io, e di poi burlatevi, se cosi vi parrà, delle mie parole.	3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 Forse io disputo con un uomo, onde io non abbia ragion di attristarmi?	4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Miratemi attentamente, e rimarrete stupefatti, e vi metterete il dita alla bocca:	5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Io stesso quando vi ripenso mi atterrisco, e la mia carne è scossa dal tremito.	6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 Perché adunque vivono gli empj, e sono innalzati, e son possenti per le loro ricchezze?	7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 Veggonsi stare attorno la loro progenie, hanno dinanzi una turba di parenti, e di nipoti.	8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 Le loro case sono tranquille, e in pace, e non si fa ad essi sentire la verga di Dio.	9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 Le loro vacche non sono sterili, e non abortiscono; concepiscono, e non disperdono i loro parti.	10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 Escon fuori in truppa come pecore i loro teneri figli, e saltano, e scherzano.	11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 Portano timpani, e cetre, e danzano al suono degli strumenti.	12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 Passano felici i loro giorni, e in un istante scendono nel sepolcro.	13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Eglino che dissero a Dio: Va lungi da noi, non vogliam saper nulla de' tuoi documenti.	14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 Chi è quest'Onnipotente, che noi dobbiamo servirlo, e che gioverebbe a noi il pregarlo?	15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 Ma poiché in loro potestà non sono i beni loro, sia perciò lungi da me il sistema degli empj.	16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 Quante volte poi si spegne la lucerna degli empj, e vien sopra di essi la piena, e (Dio) nell'ira sua da ad essi la loro porzione di dolori?	17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 Saran come paglia al soffiar del vento, e come loppa dispersa da turbine.	18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 Serberà Dio a' figliuoli la pena del padre: e quando Dio renderà mercede, allora quegli imparerà.	19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 Vedrà egli co' proprj occhi il suo sterminio, e berà il furore dell'Onnipotente.	20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 Perocché che importa a lui quel che sarà della sua casa, quando il numero de' suoi mesi sia troncato nel mezzo?	21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Vi sarà forse chi insegni a Dio, a lui che giudica i grandi?	22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 Quegli muore robusto, e sano, e ricco, e felice;	23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 Le sue viscere sono coperte di grasso, e le sue ossa di midollo:	24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 Un altro poi muore tralle afflizioni di spirito, e privo di ogni bene.	25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 E con tutto ciò si giaceranno insieme nella polvere, e saran ricoperti dai vermi.	26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 Certo io comprendo i vostri pensieri, e gli ingiusti giudizj vostri contro di me.	27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 Perocché voi dite: La casa di quel principe dov'è? E dove sono i padiglioni degli empj?	28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 Interrogate chicchessia de' viaggiatori, e sentirete, che in questa guisa egli pensa.	29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 Perocché pel giorno della vendetta è riserbato l'iniquo, e sarà condotto al dì del furore.	30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 Chi biasimerà in faccia a lui i suoi andamenti? E chi a lui renderà quel ch'egli ha fatto?	31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Egli sarà condotto al sepolcro, e starà immobile tralla turba de' morti.	32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 La ghiaia del Cocito godè di averlo, ed ei tirerà dietro a se tutta la gente, e innanzi a se avrà una turba infinita.	33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 Quanto vana è adunque la consolazione che voi mi recate, mentre è dimostrato, che quel che voi dite repugna al vero?	34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«