Psalmi 59

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, pro his qui immutabuntur, in tituli inscriptionem ipsi David, in doctrinam,	1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.
2 cum succendit Mesopotamiam Syriæ et Sobal, et convertit Joab, et percussit Idumæam in valle Salinarum duodecim millia.	2 Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!
3 Deus, repulisti nos, et destruxisti nos ; iratus es, et misertus es nobis.	3 Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!
4 Commovisti terram, et conturbasti eam ; sana contritiones ejus, quia commota est.	4 Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.
5 Ostendisti populo tuo dura ; potasti nos vino compunctionis.	5 Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;
6 Dedisti metuentibus te significationem, ut fugiant a facie arcus ; ut liberentur dilecti tui.	6 Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!
7 Salvum fac dextera tua, et exaudi me.	7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.
8 Deus locutus est in sancto suo : lætabor, et partibor Sichimam ; et convallem tabernaculorum metibor.	8 Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«
9 Meus est Galaad, et meus est Manasses ; et Ephraim fortitudo capitis mei. Juda rex meus ;	9 Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.
10 Moab olla spei meæ. In Idumæam extendam calceamentum meum : mihi alienigenæ subditi sunt.	10 Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.
11 Quis deducet me in civitatem munitam ? quis deducet me usque in Idumæam ?	11 Istenem, akinek irgalma megelőz engem.
12 nonne tu, Deus, qui repulisti nos ? et non egredieris, Deus, in virtutibus nostris ?	12 Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!
13 Da nobis auxilium de tribulatione, quia vana salus hominis.	13 Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért
14 In Deo faciemus virtutem ; et ipse ad nihilum deducet tribulantes nos.	14 veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!
	15 Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;
	16 Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.
	17 Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.
	18 Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!