Giobbe 19

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ma Giobbe rispose, e disse:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Sino a quando affliggerete voi l'anima mia, e mi struggerete co' vostri ragionamenti?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Ecco che per la decima volta voi mi svergognate, e non avete rossore di opprimermi.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Certamente quando io sia nell'ignoranza, l'ignoranza mia resterà con me.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Ma voi vi alzate contro di me, e mi rimproverate le mie umiliazioni.	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 Almeno adesso intendete, che Dio non per elletto di suo retto giudicio mi ha afflitto, e mi ha investito co' suoi flagelli.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Se violentato ad alta voce io mi querelo, nissuno ascolta, e se getto strida nissuno mi fa ragione.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Egli mi ha serrata da tutte parti la strada, onde non ho passaggio, ed ha ingombrato di tenebre il mio cammino.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Mi ha spogliato della mia gloria, e mi ha levata di capo la mia corona.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Egli d'ogni parte mi strugge, ed io perisco, ed ogni speranza a me toglie come a pianta che è sradicata.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Il suo furore arde contro di me, ed ei mi ha trattato come nemico.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Son venute tutte insieme le sue milizie, e si sono fatta strada sopra di me, ed hanno assediata la mia casa da ogni lato.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Ha tenuti lungi da me i miei fratelli, e i miei familiari si son ritirati da me quasi fossero estranei.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 I miei parenti mi han lasciato in abbandono, e chiunque mi conosceva si è scordato di me.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Quelli che nella casa mia abitavano, e le mie serve, mi han riguardato, come uomo non più veduto, e agli occhi loro comparisco come straniero.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Chiamai il mio servo, e non mi rispose, benché di propria bocca il pregassi.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 La mia moglie ha avuto a schifo il mio alito; e a' miei figliuoli lo porgeva preghiere.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Gli stolti ancora mi dispregiavano, e dietro alle mie spalle sparlavan di me.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Quelli che erano una volta miei consiglieri mi hanno in abominio, e l'amico più caro mi ha voltato le spalle.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Le ossa mie, consunte le carni, stanno attaccate alla pelle, e le sole labbra sono rimase attorno a' miei denti.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Abbiate pietà di me, abbiate di me pietà almen voi, amici miei, perocché la man del Signore mi ha percosso.	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Perché mi perseguitate voi come fa Dio, e vi satollate delle mie carni.	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Chi mi darà, che siano scritte le mie parole? Chi mi darà, che siano impresse in un libro con istile di ferro,	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 E scolpite rimangano in tavola di piombo, ovver sulla pietra collo scalpello?	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Imperocché io so, che vive il mio Redentore, e che nell'ultimo giorno io risorgerò della terra:	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 E di nuovo sarò rivestito di questa mia pelle, e nella mia carne vedrò il mio Dio,	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Cui vedrò io medesimo, e non un altro, e in cui fisserò io stesso i miei occhi: questa è la speranza che nel mio seno io tengo riposta.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Perché adunque dite voi ora: Perseguitiamolo, e attacchiamoci alle sue parole per accusarlo?	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 Fuggite adunque il lampeggiar della spada; perocché spada vi è ultrice delle iniquità: sappiate che v'ha un giudizio.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«