Giobbe 16

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ma Giobbe rispose, e disse:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Ho udite sovente tali cose: voi siete tutti consolatoli molesti:	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Non avrann' eglino fine i discorsi ampollosi? che costa a te il parlare?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Potrei anch' io parlar come voi: e foste pur voi ne' miei piedi:	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 Vi consolerei anch'io a parole, e piegherei la mia testa sopra di voi:	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Vi farei cuore co' miei discorsi, e regolerei le mie labbra colla compassione verso di voi.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Ma or che farò? Se io parlerò non si accheterà il mio dolore, e se starò in silenzio egli non andrà lungi da me.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 Ma adesso il dolor mio m' ha oppresso, e tutti i miei membri sono scompaginati.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 Le grinze della mia pelle rendono testimonianza contro di me; e un mendace ragionatore sorge contro di me per contradirmi in faccia.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Aduna il suo furore contro di me, e minacciandomi digrigna i denti contro di me: con occhi terribili mi guarda il mio nemico.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Hanno aperte le loro bocche contro di me, e mi han percosso obbrobriosamente nella guancia; si son satollati delle mie pene.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Il Signore mi ha rinchiuso in balia dell'iniquo, e mi ha dato nelle mani degli empj.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 Quell'io si beato una volta fai di repente ridotto in polvere; mi afferrò per la testa, m' infranse, e fecemi come suo bersaglio.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 Mi ha cinto colle sue lance, ha impiagati tutti i miei fianchi, e senza pietà averne, le mie viscere ha sparse per terra.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Mi ha lacerato con ferite sopra ferite: qual gigante si è gettato sopra di me.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Porto cucito alla mia pelle il cilizio, e la mia carne ho ricoperta di cenere.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 La mia faccia è gonfia dal pianto, e la caligine ingombra le mie pupille.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 Queste cose ho sofferte, benché inique non fossero le opere mie, e pure offerissi a Dio le preghiere.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Terra, non ricoprire il mio sangue, non restino nascose in te le mie strida.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Perocché lassù in cielo è il mio testimone, e nell'alto si sta colui, che mi conosce intimamente.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 I miei amici sono verbosi; a Dio spandono lagrime gli occhi miei.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 E fosse egli pure il giudizio tra Dio, e l'uomo come il giudizio di un figliuolo dell'uomo col suo compagno.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.
23 Perocché già passano i corti anni, ed io batto una strada, per cui non ritornerò.