Giobbe 30

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 « Ma ora mi deridono i più giovani di me, i padri dei quali non mi sarei degnato d'imbrancare coi cani del mio gregge.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Nessun conto facevo della forza delle loro mani, e parevano indegni anche della vita.	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 Smunti dalla miseria e dalla fame, brucavano il deserto; sfigurati dalla calamità e dalle privazioni,	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 mangiavan l'erba e le cortecce degli alberi e loro cibo era la radice del ginepro.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 Andavano a rapirle nelle valli, e, trovata che ne avessero una, vi accorrevan gridando.	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 Abitavano nei dirupi dei torrenti, nelle caverne della terra o sopra la ghiaia;	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 e in tale stato erano allegri e trovavano le loro delizie nello stare sotto i pruni.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 Figlì d'insensati e di vili, non hanno ardire di comparire sulla terra.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Ed ora io sono il tema delle loro canzoni, son passato fra loro in proverbio.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Mi aborrono, mi fuggono, non si vergognano di sputacchiarmi la faccia.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Perchè (Dio) ha aperto il suo turcasso e mi ha trafitto, ha posto un morso alla mia bocca.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Nell'alzarmi subito si levarono le sciagure alla mia destra, rovesciarono i miei piedi, e mi piombarono addosso per le loro vie come flutti.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Tagliati i miei sentieri, mi tesero insidie e prevalsero, e nessuno porse aiuto.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Come per larga breccia, come da porta aperta, irruppero contro di me e si gettarono sopra le mie miserie:	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 fui annientato. Come vento dileguaron le mie speranze, la mia felicità passò come nube.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Ed ora in me si strugge l'anima mia, sono in balìa di giorni tristi.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 La notte mi trafigge dolorosamente le ossa, e quelli che mi divorano non dormono.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 Il loro numero consuma la mia veste, mi stringono come il colletto della tunica.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Son diventato come il fango, sono ridotto come polvere e cenere.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Grido a te, e non mi ascolti, sto davanti a te, e non mi guardi.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Sei diventato crudele verso di me e mi combatti colla durezza della tua mano.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Mi hai portato per aria, ponendomi come sopra, il vento, e mi hai del tutto sfracellato.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Lo so che mi menerai alla, morte, là dove è assegnata la casa ad ogni vivente,	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 ma tu non stendi la mano per distruggerli e se cadono tu li salverai.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Io piangevo una volta sopra l'afflitto e l'anima mia compativa il povero;	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 ma aspettavo il bene e mi vennero le sciagure, speravo la luce e vennero fuori le tenebre.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Le mie viscere bruciano senza posa, mi son piombati addosso i giorni di afflizione.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Me ne andavo triste, senza furore, mi alzavo e gridavo in mezzo alla folla.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Divenni fra­tello dei dragoni, e compagno degli struzzi.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 La mia pelle mi si è annerita addosso, e le mie ossa sono inaridite dall'ardore.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 La mia cetra si è mutata in pianto, e il mio organo in voce di piangenti ».	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!