Psalmi 72

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Psalmus Asaph. Quam bonus Israël Deus, his qui recto sunt corde !	1 Salamontól.
2 Mei autem pene moti sunt pedes, pene effusi sunt gressus mei :	2 Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet.
3 quia zelavi super iniquos, pacem peccatorum videns.	3 Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok.
4 Quia non est respectus morti eorum, et firmamentum in plaga eorum.	4 Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót.
5 In labore hominum non sunt, et cum hominibus non flagellabuntur.	5 Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre.
6 Ideo tenuit eos superbia ; operti sunt iniquitate et impietate sua.	6 Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet.
7 Prodiit quasi ex adipe iniquitas eorum ; transierunt in affectum cordis.	7 Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik.
8 Cogitaverunt et locuti sunt nequitiam ; iniquitatem in excelso locuti sunt.	8 Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig.
9 Posuerunt in cælum os suum, et lingua eorum transivit in terra.	9 Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port.
10 Ideo convertetur populus meus hic, et dies pleni invenientur in eis.	10 Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak.
11 Et dixerunt : Quomodo scit Deus, et si est scientia in excelso ?	11 A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája.
12 Ecce ipsi peccatores, et abundantes in sæculo obtinuerunt divitias.	12 Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít.
13 Et dixi : Ergo sine causa justificavi cor meum, et lavi inter innocentes manus meas,	13 Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket.
14 et fui flagellatus tota die, et castigatio mea in matutinis.	14 Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük.
15 Si dicebam : Narrabo sic ; ecce nationem filiorum tuorum reprobavi.	15 Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap.
16 Existimabam ut cognoscerem hoc ; labor est ante me :	16 Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve.
17 donec intrem in sanctuarium Dei, et intelligam in novissimis eorum.	17 Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet!
18 Verumtamen propter dolos posuisti eis ; dejecisti eos dum allevarentur.	18 Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat.
19 Quomodo facti sunt in desolationem ? subito defecerunt : perierunt propter iniquitatem suam.	19 Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!
20 Velut somnium surgentium, Domine, in civitate tua imaginem ipsorum ad nihilum rediges.
21 Quia inflammatum est cor meum, et renes mei commutati sunt ;
22 et ego ad nihilum redactus sum, et nescivi :
23 ut jumentum factus sum apud te, et ego semper tecum.
24 Tenuisti manum dexteram meam, et in voluntate tua deduxisti me, et cum gloria suscepisti me.
25 Quid enim mihi est in cælo ? et a te quid volui super terram ?
26 Defecit caro mea et cor meum ; Deus cordis mei, et pars mea, Deus in æternum.
27 Quia ecce qui elongant se a te peribunt ; perdidisti omnes qui fornicantur abs te.
28 Mihi autem adhærere Deo bonum est ; ponere in Domino Deo spem meam : ut annuntiem omnes prædicationes tuas in portis filiæ Sion.