Giobbe 13

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ecce, omnia haec vidit oculus meus, et audivit auris mea, et intellexi singula.	1 Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.
2 Secundum scientiam vestram, et ego novi; nec inferior vestri sum.	2 Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.
3 Sed tamen ad Omnipotentem loquar et disputare cum Deo cupio;	3 Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!
4 vos autem ostendam fabricatores mendacii, medicos vanos vos omnes.	4 Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.
5 Atque utinam taceretis, ut sit vobis in sapientiam!	5 Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!
6 Audite ergo correptionem meam et contentiones labiorum meorum attendite.	6 Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!
7 Numquid pro Deo profertis mendacium et pro illo loquimini dolos?	7 Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?
8 Numquid faciem eius accipitis et pro Deo in iudicio contendere nitimini?	8 Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?
9 Aut bonum est quod vos excutiat? Aut, ut illuditur homini, illudetis ei?	9 Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?
10 Ipse vos arguet, cum in abscondito faciem accipitis.	10 Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.
11 Nonne maiestas eius turbabit vos, et terror eius irruet super vos?	11 Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!
12 Sententiae vestrae sunt proverbia cineris; thoraces lutei thoraces vestri.	12 Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.
13 Tacete paulisper, ut loquar ipse, et transeat super me quodcumque.	13 Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.
14 Quare sumam carnes meas dentibus meis et animam meam ponam in manibus meis?	14 Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?
15 Etiamsi occiderit me, in ipso sperabo; verumtamen vias meas in conspectu eiusarguam.	15 Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.
16 Et hoc erit salus mea: non enim veniet in conspectu eius omnis impius.	16 Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.
17 Audite sermonem meum et explicationem meam percipite auribus vestris.	17 Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:
18 Ecce iudicium paravi; scio quod iustus inveniar.	18 ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Quis est qui contendat mecum? Tunc enim tacebo et consummabor.	19 Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?
20 Duo tantum ne facias mihi, et tunc a facie tua non abscondar:	20 Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:
21 Manum tuam longe fac a me, et formido tua non me terreat.	21 távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!
22 Voca me, et ego respondebo tibi; aut ipse loquar, et tu respondebis mihi.	22 Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.
23 Quantas habeo iniquitates et peccata? Scelera mea et delicta ostende mihi.	23 Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!
24 Cur faciem tuam abscondis et arbitraris me inimicum tuum?	24 Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?
25 Contra folium, quod vento rapitur, dure agis et stipulam siccam persequeris.	25 Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!
26 Scribis enim contra me amaritudines et occupatum me vis peccatis adulescentiae meae.	26 Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;
27 Posuisti in nervo pedem meum et observasti omnes semitas meas et vestigia pedum meorum considerasti.	27 kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,
28 Qui quasi uter consumendus sum, et quasi vestimentum, quod comeditur a tinea.	28 nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!