Psalmi 38

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, ipsi Idithun. Canticum David.	1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
2 Dixi : Custodiam vias meas : ut non delinquam in lingua mea. Posui ori meo custodiam, cum consisteret peccator adversum me.	2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.
3 Obmutui, et humiliatus sum, et silui a bonis ; et dolor meus renovatus est.	3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.
4 Concaluit cor meum intra me ; et in meditatione mea exardescet ignis.	4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
5 Locutus sum in lingua mea : Notum fac mihi, Domine, finem meum, et numerum dierum meorum quis est, ut sciam quid desit mihi.	5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.
6 Ecce mensurabiles posuisti dies meos, et substantia mea tamquam nihilum ante te. Verumtamen universa vanitas, omnis homo vivens.	6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.
7 Verumtamen in imagine pertransit homo ; sed et frustra conturbatur : thesaurizat, et ignorat cui congregabit ea.	7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.
8 Et nunc quæ est exspectatio mea : nonne Dominus ? et substantia mea apud te est.	8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.
9 Ab omnibus iniquitatibus meis erue me : opprobrium insipienti dedisti me.	9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.
10 Obmutui, et non aperui os meum, quoniam tu fecisti ;	10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;
11 amove a me plagas tuas.	11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.
12 A fortitudine manus tuæ ego defeci in increpationibus : propter iniquitatem corripuisti hominem. Et tabescere fecisti sicut araneam animam ejus : verumtamen vane conturbatur omnis homo.	12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.
13 Exaudi orationem meam, Domine, et deprecationem meam ; auribus percipe lacrimas meas. Ne sileas, quoniam advena ego sum apud te, et peregrinus sicut omnes patres mei.	13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.
14 Remitte mihi, ut refrigerer priusquam abeam et amplius non ero.	14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
	15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.
	16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
	17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«
	18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.
	19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.
	20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
	21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.
	22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!
	23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!