Psalmi 139

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem. Psalmus David.	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 Eripe me, Domine, ab homine malo ; a viro iniquo eripe me.	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 Qui cogitaverunt iniquitates in corde, tota die constituebant prælia.	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 Acuerunt linguas suas sicut serpentis ; venenum aspidum sub labiis eorum.	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 Custodi me, Domine, de manu peccatoris, et ab hominibus iniquis eripe me. Qui cogitaverunt supplantare gressus meos :	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 absconderunt superbi laqueum mihi. Et funes extenderunt in laqueum ; juxta iter, scandalum posuerunt mihi.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 Dixi Domino : Deus meus es tu ; exaudi, Domine, vocem deprecationis meæ.	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 Domine, Domine, virtus salutis meæ, obumbrasti super caput meum in die belli.	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9 Ne tradas me, Domine, a desiderio meo peccatori : cogitaverunt contra me ; ne derelinquas me, ne forte exaltentur.	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10 Caput circuitus eorum : labor labiorum ipsorum operiet eos.	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11 Cadent super eos carbones ; in ignem dejicies eos : in miseriis non subsistent.	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12 Vir linguosus non dirigetur in terra ; virum injustum mala capient in interitu.	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13 Cognovi quia faciet Dominus judicium inopis, et vindictam pauperum.	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14 Verumtamen justi confitebuntur nomini tuo, et habitabunt recti cum vultu tuo.	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.