Giobbe 30

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ora, invece, si burlano di me i più giovani di me in età, i cui padri non avrei degnato di mettere tra i cani del mio gregge.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Anche la forza delle loro mani a che mi giova? Hanno perduto ogni vigore;	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 disfatti dall’indigenza e dalla fame, brucano per l’arido deserto,	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 da lungo tempo regione desolata, raccogliendo erbe amare accanto ai cespugli e radici di ginestra per loro cibo.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 Espulsi dalla società, si grida dietro a loro come al ladro;	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 dimorano perciò in orrendi dirupi, nelle grotte della terra e nelle rupi.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 In mezzo alle macchie urlano accalcandosi sotto i roveti,	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 razza ignobile, razza senza nome, cacciati via dalla terra.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Ora, invece, io sono la loro canzone, sono diventato la loro favola!	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Hanno orrore di me e mi schivano né si trattengono dallo sputarmi in faccia!	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Egli infatti ha allentato il mio arco e mi ha abbattuto, ed essi di fronte a me hanno rotto ogni freno.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 A destra insorge la plebaglia, per far inciampare i miei piedi e tracciare contro di me la strada dello sterminio.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Hanno sconvolto il mio sentiero, cospirando per la mia rovina, e nessuno si oppone a loro.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Irrompono come da una larga breccia, sbucano in mezzo alle macerie.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 I terrori si sono volti contro di me; si è dileguata, come vento, la mia dignità e come nube è svanita la mia felicità.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Ed ora mi consumo, mi hanno colto giorni funesti.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 Di notte mi sento trafiggere le ossa e i dolori che mi rodono non mi danno riposo.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 A gran forza egli mi afferra per la veste, mi stringe come il collo della mia tunica.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Mi ha gettato nel fango: sono diventato come polvere e cenere.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Io grido a te, ma tu non mi rispondi, insisto, ma tu non mi dai retta.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Sei diventato crudele con me e con la forza delle tue mani mi perseguiti;	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 mi sollevi e mi poni a cavallo del vento e mi fai sballottare dalla bufera.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 So bene che mi conduci alla morte, alla casa dove convengono tutti i viventi.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Nella disgrazia non si tendono forse le braccia e non si invoca aiuto nella sventura?	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Non ho forse pianto con chi aveva una vita dura e non mi sono afflitto per chi era povero?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Speravo il bene ed è venuto il male, aspettavo la luce ed è venuto il buio.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Le mie viscere ribollono senza posa e giorni d’affanno mi hanno raggiunto.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Avanzo con il volto scuro, senza conforto, nell’assemblea mi alzo per invocare aiuto.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Sono divenuto fratello degli sciacalli e compagno degli struzzi.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 La mia pelle annerita si stacca, le mie ossa bruciano per la febbre.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 La mia cetra accompagna lamenti e il mio flauto la voce di chi piange.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!