Psalmi 55

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, pro populo qui a sanctis longe factus est. David in tituli inscriptionem, cum tenuerunt eum Allophyli in Geth.	1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
2 Miserere mei, Deus, quoniam conculcavit me homo ; tota die impugnans, tribulavit me.	2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3 Conculcaverunt me inimici mei tota die, quoniam multi bellantes adversum me.	3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
4 Ab altitudine diei timebo : ego vero in te sperabo.	4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.
5 In Deo laudabo sermones meos ; in Deo speravi : non timebo quid faciat mihi caro.	5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.
6 Tota die verba mea execrabantur ; adversum me omnes cogitationes eorum in malum.	6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.
7 Inhabitabunt, et abscondent ; ipsi calcaneum meum observabunt. Sicut sustinuerunt animam meam,	7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
8 pro nihilo salvos facies illos ; in ira populos confringes.	8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
9 Deus, vitam meam annuntiavi tibi ; posuisti lacrimas meas in conspectu tuo, sicut et in promissione tua :	9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«
10 tunc convertentur inimici mei retrorsum. In quacumque die invocavero te, ecce cognovi quoniam Deus meus es.	10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.
11 In Deo laudabo verbum ; in Domino laudabo sermonem. In Deo speravi : non timebo quid faciat mihi homo.	11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,
12 In me sunt, Deus, vota tua, quæ reddam, laudationes tibi :	12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
13 quoniam eripuisti animam meam de morte, et pedes meos de lapsu, ut placeam coram Deo in lumine viventium.	13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.
	14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
	15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
	16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
	17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
	18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
	19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
	20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
	21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
	22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
	23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
	24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!