Giobbe 6

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Iob dixit:	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 “ Utinam appenderetur aegritu do mea, et calamitatem meam assumerent in statera!	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 Nunc vero arena maris haec gravior apparet, inde verbis meis haesito.	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 Quia sagittae Omnipotentis in me sunt, quarum venenum ebibit spiritus meus; et terrores Dei militant contra me.	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Numquid rugiet onager, cum habueritherbam? Aut mugiet bos, cum ante praesepe plenum steterit?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 Aut poterit comedi insulsum, quod non est sale conditum? Aut poterit gustari herba insulsa?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Quae prius nolebat tangere anima mea, nunc prae angustia cibi mei sunt.	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Quis det, ut veniat petitio mea, et, quod exspecto, tribuat mihi Deus?	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 Utinam Deus me conterat; solvat manum suam et succidat me!	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Et haec mihi sit consolatio, et exsultabo vel in pavore, qui non parcat, nec celabo sermones Sancti.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 Quae est enim fortitudo mea, ut sustineam? Aut quis finis meus, ut patienter agam?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 Num fortitudo lapidum, fortitudo mea? Num caro mea aenea est?	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 An non est auxilium mihi in me, et virtus quoque remota est a me?	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 Qui tollit ab amico suo misericordiam, timorem Omnipotentis derelinquit.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 Fratres mei mentiti sunt me sicut alveus torrentium, qui evanescunt	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 nigrescentes glacie, cum ingruit super eos nix.	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 Tempore, quo diffluunt, arescunt et, ut incaluerit, solvuntur de loco suo.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Deflectunt viatorum turmae de viis suis, ascendentes per desertum pereunt.	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 Commeatus Thema consideraverunt, viatores Saba speraverunt in eis.	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 Confusi sunt, quia speraverunt; venerunt eo usque, et pudore cooperti sunt.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 Ita nunc vos facti estis mihi; videntes plagam meam, timetis.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Numquid dixi: Afferte mihi et de substantia vestra donate mihi?	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 vel: Liberate me de manu hostis et de manu robustorum eruite me?	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Docete me, et ego tacebo, et, si quid forte ignoravi, instruite me.	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 Quare detraxistis sermonibus veritatis, cum e vobis nullus sit, qui possit arguere me?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 Ad increpandum tantum eloquia concinnatis, sed in ventum verba desperati.	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 Super pupillum irruitis et subvertere nitimini amicum vestrum.	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Nunc, quaeso, convertimini ad me, et in faciem vestram non mentiar.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Revertite! Nulla erit improbitas. Revertite! Adhuc praesens adest iustitia mea.	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 Estne in lingua mea improbitas? An palatum meum non discernit nequitiam?	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!