Giobbe 7

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Milizia ell'è la vita dell'uomo sopra la terra, e i giorni suoi son come quelli di un bracciante.	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Come un servo sospira la sera, e il mercenario aspetta ansiosamente la fine del suo travaglio:	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 Cosi io pure ebbi in retaggio dei mesi vuoti (di ristoro), e contai delle notti dolorose.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Se mi metto a dormire io dico: Quando mi leverò? E dipoi bramerò che venga la sera, e sarò pieno di affanni sino al far della notte.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Coperta è la mia carne di putredine, e di croste schifose: la mia cute è secca, e intirizzita.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 I miei giorni sono passati più velocemente, che non si recide dal tessitore la tela, e sono svaniti senza speranza,	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Ricorditi, che la mia vita è un soffio, e che gli occhi miei non torneranno a vedere felicità.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 E occhio d'uomo non mi vedrà: gli occhi tuoi sopra di me, e io più non sarò.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Come si dissipa, e svanisce una nuvola; così chi nell'inferno discende non ne uscirà.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 Né tornerà più alla sua casa, né il luogo dove egli stava lo conoscerà più.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Per la qual cosa io pure non ratterrò la mia bocca; parlerò delle angustie del mio spirito, ragionerò delle amarezze dell'anima mia.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Son io come il mare, o come una balenna, che tu ini hai ristretto in un carcere?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Se io dirò: Mi darà conforto il mio letticciuolo, ed avrò alleviamento col ragionar meco stesso nel mio riposo:	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 Mi atterrirai co' sogni, e mi scuoterai con orrende visioni.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Per questo l'anima mia si elegge una fine violenta, e le ossa mie la morte.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Sono senza speranza: io più non viverò: abbi di me pietà, perocché i giorni miei sono un nulla.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 Che è l'uomo, che tu ne fai tanto conto? e perché il tuo cuore si occupa intorno a lui?	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 Di gran mattino lo visiti, e lo metti repentinamente alla prova:	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Sino a quando mi negherai compassione, e non mi permetterai d'inghiottire la mia saliva?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Peccai; che farò io con te, o osservatore degli uomini? Per qual motivo mi hai preso per tuo avversario, ond'io son divenuto grave a me stesso?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Per qual motivo non togli il mio peccato, e perché non cancelli la mia iniquità? Ecco che io dormirò nella polvere, e se al mattino mi cercherai, io più non sarò.	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«