Giobbe 4

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Elifaz di Teman prese a dire:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 «Se uno tenta di parlare, ti sarà gravoso? Ma chi può trattenere le parole?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Ecco, sei stato maestro di molti e a mani stanche hai ridato vigore;	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 le tue parole hanno sorretto chi vacillava e le ginocchia che si piegavano hai rafforzato.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Ma ora che questo accade a te, ti è gravoso; capita a te e ne sei sconvolto.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 La tua pietà non era forse la tua fiducia, e la tua condotta integra la tua speranza?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Ricordalo: quale innocente è mai perito e quando mai uomini retti furono distrutti?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Per quanto io ho visto, chi ara iniquità e semina affanni, li raccoglie.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 A un soffio di Dio periscono e dallo sfogo della sua ira sono annientati.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Ruggisce il leone, urla la belva, e i denti dei leoncelli si frantumano;	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 il leone perisce per mancanza di preda, e i figli della leonessa si disperdono.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 A me fu recata, furtiva, una parola e il mio orecchio ne percepì il lieve sussurro.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 Negli incubi delle visioni notturne, quando il torpore grava sugli uomini,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 terrore mi prese e spavento, che tutte le ossa mi fece tremare;	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 un vento mi passò sulla faccia, sulla pelle mi si drizzarono i peli.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Stava là uno, ma non ne riconobbi l'aspetto, una figura era davanti ai miei occhi. Poi udii una voce sommessa:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 “Può l’uomo essere più retto di Dio, o il mortale più puro del suo creatore?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Ecco, dei suoi servi egli non si fida e nei suoi angeli trova difetti,	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 quanto più in coloro che abitano case di fango, che nella polvere hanno il loro fondamento! Come tarlo sono schiacciati,	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 sono annientati fra il mattino e la sera, senza che nessuno ci badi, periscono per sempre.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 Non viene forse strappata la corda della loro tenda, sicché essi muoiono, ma senza sapienza?”.	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.