Giobbe 37

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Per questo mi batte forte il cuore e mi balza fuori dal petto.	1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2 Udite attentamente il rumore della sua voce, il fragore che esce dalla sua bocca.	2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3 Egli lo diffonde per tutto il cielo e la sua folgore giunge ai lembi della terra;	3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4 dietro di essa ruggisce una voce, egli tuona con la sua voce maestosa: nulla può arrestare il lampo appena si ode la sua voce.	4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5 Dio tuona mirabilmente con la sua voce, opera meraviglie che non comprendiamo!	5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6 Egli infatti dice alla neve: “Cadi sulla terra” e alle piogge torrenziali: “Siate violente”.	6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7 Nella mano di ogni uomo pone un sigillo, perché tutti riconoscano la sua opera.	7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8 Le belve si ritirano nei loro nascondigli e si accovacciano nelle loro tane.	8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9 Dalla regione australe avanza l’uragano e il gelo dal settentrione.	9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10 Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e le distese d’acqua si congelano.	10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11 Carica di umidità le nuvole e le nubi ne diffondono le folgori.	11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12 Egli le fa vagare dappertutto secondo i suoi ordini, perché eseguano quanto comanda loro su tutta la faccia della terra.	12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13 Egli le manda o per castigo del mondo o in segno di bontà.	13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14 Porgi l’orecchio a questo, Giobbe, férmati e considera le meraviglie di Dio.	14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15 Sai tu come Dio le governa e come fa brillare il lampo dalle nubi?	15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16 Conosci tu come le nuvole si muovono in aria? Sono i prodigi di colui che ha una scienza perfetta.	16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17 Sai tu perché le tue vesti sono roventi, quando la terra è in letargo sotto il soffio dello scirocco?	17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18 Hai tu forse disteso con lui il firmamento, solido come specchio di metallo fuso?	18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19 Facci sapere che cosa possiamo dirgli! Noi non siamo in grado di esprimerci perché avvolti nelle tenebre.	19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20 Gli viene forse riferito se io parlo, o, se uno parla, ne viene informato?	20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21 All’improvviso la luce diventa invisibile, oscurata dalle nubi: poi soffia il vento e le spazza via.	21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22 Dal settentrione giunge un aureo chiarore, intorno a Dio è tremenda maestà.	22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23 L’Onnipotente noi non possiamo raggiungerlo, sublime in potenza e rettitudine, grande per giustizia: egli non opprime.	23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24 Perciò lo temono tutti gli uomini, ma egli non considera quelli che si credono sapienti!».	24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«