Giobbe 17

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Il mio respiro è affannoso, i miei giorni si spengono; non c’è che la tomba per me!	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Non sono con me i beffardi? Fra i loro insulti veglia il mio occhio.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Poni, ti prego, la mia cauzione presso di te; chi altri, se no, mi stringerebbe la mano?	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Poiché hai tolto il senno alla loro mente, per questo non li farai trionfare.	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 Come chi invita a pranzo gli amici, mentre gli occhi dei suoi figli languiscono.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 Mi ha fatto diventare la favola dei popoli, sono oggetto di scherno davanti a loro.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Si offusca per il dolore il mio occhio e le mie membra non sono che ombra.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Gli onesti ne rimangono stupiti e l’innocente si sdegna contro l’empio.	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 Ma il giusto si conferma nella sua condotta e chi ha le mani pure raddoppia gli sforzi.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Su, venite tutti di nuovo: io non troverò un saggio fra voi.	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 I miei giorni sono passati, svaniti i miei progetti, i desideri del mio cuore.	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 Essi cambiano la notte in giorno: “La luce – dicono – è più vicina delle tenebre”.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Se posso sperare qualche cosa, il regno dei morti è la mia casa, nelle tenebre distendo il mio giaciglio.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 Al sepolcro io grido: “Padre mio sei tu!” e ai vermi: “Madre mia, sorella mia voi siete!”.	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Dov’è, dunque, la mia speranza? Il mio bene chi lo vedrà?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 Caleranno le porte del regno dei morti, e insieme nella polvere sprofonderemo?».	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«